Oldal 60 [60]
OCR
(9) Hannibal ezután néhány napi pihenőt tartott, majd alighogy kellő ellátásban részesítették sebesülését, elindult, hogy elfoglalja Victumulaet. (10) A gall háború idején ez volt a rómaiak raktártelepe. Később ezen a megerősített helyen sokféle népség letelepedett a környéken lakó különféle törzsekből, most pedig a portyázásoktól való félelem a földekről is sok embert űzött ide. (11) Ez a sokaság, fellelkesülve a hírtől, hogy Placentiánál milyen derekasan megvédték a védősereget a rómaiak, fegyvert ragadva kivonult Hannibal elé. (12) Az úton lezajlott összecsapás inkább menetoszlopok, mint csatasorok harca volt, és mivel az egyik oldalon csak szervezetlen tömeg állt, a másikon viszont egymásban bízó vezér és katonák, a kisebb létszámú ellenség szétverte a mintegy 35 000 főnyi sokaságot. (13) Másnap meg is adták magukat, és az ellenséges helyőrséget bebocsátották a városba. Amikor aztán a parancsnak engedelmeskedve átadták fegyvereiket, tüstént elhangzott a jeladás a győzteseknek, hogy megkezdhetik a zsákmányolást, mintha ostrommal vették volna be a várost. (14) Egyetlen szörnyűség sem maradt el, amiről csak a történetírók ilyen események leírásánál meg szoktak emlékezni: nincs a kéjvágynak, a kegyetlenségnek, az embertelen gőgnek olyan megnyilvánulása, amit e szerencsétleneknek ne kellett volna elszenvedniük. Ezek voltak a télen Hannibal hadműveletei. 58. (1) Ezután pihenőt engedett katonáinak, de nem sokáig, csak amíg kibírhatatlan volt a hideg. (2) A tavasz első bizonytalan jeleire már fel is kerekedett téli szállásáról, és Etruriába vonult, hogy szépszerével vagy erőszakkal ezt a népet is maga mellé állítsa, mint a gallokat és a ligurokat. (3) Az Appennineken való átkelés közben rettenetes zivatar támadt, amely szinte az Alpokban átélt szörnyűségeket is felülmúlta. Amikor a szél a szemükbe vágta az esőt , először megálltak, mert vagy kénytelenek voltak eldobni a fegyvereiket, vagy ha megpróbáltak a széllel szemben haladni, az orkán megragadta és földhöz csapta őket. (4) Majd amikor már fulladoztak, és nem kaptak levegőt, a szélnek háttal fordulva lekuporodtak egy időre. (5) Ám ekkor iszonyú robajjal megzendült az ég, és félelmes mennydörgés közepette cikázni kezdtek a villámok. Fülük zúgott, szemük káprázott, megdermedtek rémületükben. (6) Amikor a zápor végre kitombolta magát, annál dühödtebb erővel támadt fel a szélvész, így elkerülhetetlennek látszott, hogy ott helyben, ahol meglepte őket a vihar, tábort verjenek. (7) Ezzel pedig szinte elölről kezdődött a küzdelem: semmit nem lehetett kibontani vagy felállítani, amit pedig mégis felvertek, az sem maradt a helyén, mert a szél mindent széttépett és magával ragadott. (8) Majd amikor a széltől a magasba sodort víz összefagyott a jeges csúcsok felett, olyan hó- és jégzápor szakadt le, hogy az emberek mindent eldobva földre vetették magukat, és pajzsuk alá bújtak vagy 59
