Oldal 58 [58]
OCR
szövetséges, valamint cenomanus segédcsapatok — ez az egyetlen gall törzs maradt hűséges. Ezek a csapatok indultak harcba. (5) A baleáriak kezdték meg a támadást. Amikor a légiók szilárdabb tömbje útjukat állta, a könnyűfegyverzetű csapatok gyorsan széthúzódtak a szárnyakra, és ezáltal meglepetésszerűen nehéz helyzetbe hozták a római lovasságot. (6) A 4000 kimerült római lovas ugyanis eleve nehezen állta a sarat 10 000, nagyrészt pihent ellenséges lovassal szemben, ekkor viszont még a baleáriak dárdazápora is felhőként lepte el őket. (7) Ráadásul a szárnyak széléről előtörtek az elefántok is, amelyek nem is szokatlan alakjukkal, sokkal inkább idegen szagukkal vadították meg a lovakat, ami általános megfutamodáshoz vezetett. (8) A gyalogosok küzdelmében a két félnek inkább bátorsága, mint testi ereje volt egyenlő, hiszen a punok nemrég ettek, így friss erővel indultak küzdelembe, viszont az éhes, elcsigázott, hidegtől dermedt rómaiak alig bírtak mozogni. Mindamellett hősiesen helytálltak volna, ha csak a gyalogosok ellen küzdenek. (9) De miután a római lovasság megfutott, nemcsak a baleáriak dárdázták őket oldalról, hanem már az elefántok is a gyalogos csatasor centrumát támadták; Magon és a numidák pedig, mihelyt a mit sem sejtő csatasor elhaladt leshelyük mellett, előtörtek és hátba támadták őket, nagy zűrzavart és rémületet keltve köztük. (10) De még ennyi bajtól szorongatva is jó ideig helytállt a csatasor, még az elefántokkal szemben is, pedig erre lehetett a legkevésbé számítani. (11) Ezeket az e célra odahelyezett velesek űzték el dárdáikkal, amikor pedig megfutottak, nyomukba eredtek, és a farkuk alatt szurkálták őket, ahol a bőrük a legvékonyabb és legsebezhetőbb. 56. (1) A nyugtalan és már csaknem saját csapataikat legázoló elefántokat Hannibal parancsára kihajtották a centrumból a balszárnyra, a gall segédcsapatok ellen. Ezek azonnal fejvesztett menekülésbe kezdtek, és a rómaiakon újabb rémület vett erőt, látva, hogy segédcsapataikat szétverték. (2) Minthogy már kör alakba rendeződve küzdöttek, mintegy 10 000 ember — mivel másfelé nem nyílt út — nagy vérfürdő közepette az afrikaiak csatasorának közepén vágta át magát, ahol az gall segédcsapatokkal volt megerősítve. (3) Mivel táboruktól elvágta őket a folyó, és az esőben nem tudtak eléggé tájékozódni, merre vigyenek segítséget övéiknek, egyenes irányban indultak el, és eljutottak Placentiába. (4) Ezután több kitörés is történt mindenféle irányban, de akik eljutottak a folyóig, azokat vagy az örvények nyelték el, vagy míg haboztak, hogy belegázoljanak-e, rajtuk ütött az ellenség. (5) Akik menekülés közben szétszóródtak a földeken, részben Placentiába igyekeztek az elvonuló csapat nyomait követve, részben az ellenségtől félve inkább vakmerően belegázoltak a folyóba, átlábaltak rajta, és visszajutottak táborukba. (6) A havas eső és a kibírhatatlan hideg sok 57
