Oldal 56 [56]
OCR
táboroznak Itáliában, majdnem látótávolságban Róma városától! Nem Szardínia és Szicília kell nekik, amelyeket vereségük után elveszítettek, nem is Hispániának a Hiberuson innen fekvő része; most már ősi hazájukból, szülőföldjükről akarják elűzni a rómaiakat. (5) , Apáink — mondta -, akik Karthágó falai alatt vívták a csatákat, felnyögnének, ha látnák, hogy mi, az ő sarjaik, a két consul és a két consuA sereg, Itália közepén a sáncaink mögött lapulunk, mialatt a punok már mindent elfoglaltak az Alpok és az Appenninek között!" (6) Így beszélt gyengélkedő tiszttársa mellett ülve a fővezéri sátorban, mintha csak népgyűlésen szónokolna. Tettre sarkallta a választógyűlés közeledő időpontja is, nehogy a háború folytatása kitolódjon az új consulok hivatali idejére, de az a lehetőség is, hogy egymaga arathatja le a dicsőséget, amíg tiszttársa lábadozik. (7) Ezért hiába tiltakozott Cornelius, megparancsolta katonáinak, hogy készüljenek, mert hamarosan ütközetre kerül a sor. Hannibal jól látta, hogy az ellenségnek mit parancsol saját érdeke, ezért nemigen remélte, hogy a két consul bármilyen vakmerő vagy meggondolatlan lépést tesz. (8) De amikor hírét vette, majd maga is megtapasztalta, hogy milyen hamari és harcias természetű az egyik consul, és úgy számított, hogy a fosztogatókkal való összecsapás még növelte vakmerőségét, bízni kezdett abban, hogy hamarosan szerencsés alkalmat fog találni a cselekvésre. (9) Feszülten figyelt, hogy el ne szalassza a kedvező pillanatot, amíg az ellenség katonái még gyakorlatlanok, amíg a kiválóbb hadvezért sebesülése bénítja meg a cselekvésben, (10) és amíg eleven a harci kedv a gallokban, akikről tudta, hogy túlnyomó többségük annál kedvetlenebbül fogja őt követni, minél távolabb viszi őket otthonuktól. (11) Ezért és hasonló okokból remélte, hogy hamarosan csatát vállalhat, akár úgy is, hogy maga kezdeményezi, ha a rómaiak nem teszik. Amikor pedig a gall felderítők — akik biztonságosan meg tudták szerezni a kívánt értesüléseket, mert mindkét seregben szolgáltak gallok — jelentették, hogy a rómaiak készen állnak az összecsapásra, cselvetésre alkalmas terep után kezdett kutatni. 54. (1) Egy patak folyt közöttük, magas partfalak fogták közre, környékét benőtték a mocsári növények és az elhanyagolt földek szokott köntöse, a bozót és tövisbokrok. Miután ezt a helyet, amely még lovasok számára is jó rejteket kínált, személyesen körüllovagolta és szemügyre vette, (2) így szólt öccséhez, Magonhoz: , Itt foglalj állást! Válassz ki az összes gyalogos és lovas közül 100-100 embert, és az első őrségváltás idején jelentkezz velük nálam. Most pedig ideje enni." Azzal feloszlatta a haditanácsot, Magon pedig csakhamar jelentkezett válogatott embereivel. (3) , Látom, seregünk színe-java van itt — mondta nekik Hannibal.— De hogy erőtök ne csak bátorságotokban legyen, hanem létszámotokban is, mindegyikő55
