Oldal 51 [51]
OCR
(4) Coelius azt írja, hogy Magon azonnal átúsztatott a vízen a lovassággal és a hispán gyalogosokkal, maga Hannibal pedig a Pó feljebb fekvő gázlóin kelt át seregével, miután elefántjait egy sorban állíttatta fel, hogy feltartsa velük a folyó sodrát. (5) Akik ismerik a folyót, ezt aligha hihetik el, hiszen egyrészt nem valószínű, hogy a lovasok lovaik és fegyvereik veszélyeztetése nélkül megküzdhettek volna a víz roppant erejű sodrával — még ha elfogadjuk is, hogy a hispánok felfújt tömlőiken mind átkeltek —, másrészt többnapos kerülőt jelentett volna, ha olyan gázlót keresnek a Pó mentén, amelyen a málhával megrakott sereg átkelhet. (6) En magam inkább azoknak a forrásoknak adok hitelt, amelyek szerint a punok két nap alatt is csak nagy nehezen találtak a folyón hajóhíd építésére alkalmas helyet, és itt küldték előre Magonnal a lovasságot és a harckész hispán csapatokat. (7) Mialatt pedig Hannibal, aki a folyó mellett a gall követségek meghallgatásával töltötte az időt, átvezette nehézfegyverzetű gyalogságát, Magon és lovasai átkelésük után egy nap alatt utolérték az ellenséget Placentiánál. (8) Hannibal néhány nap múlva Placentiától hat mérföldnyire ütötte fel erődített táborát, és másnap az ellenség szeme láttára felállította csatarendjét, jelezve, hogy készen áll az ütközetre. 48. (1) A következő éjjel a gall segédcsapatok vérengzésbe kezdtek a római táborban, de ennek nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Mintegy 2000 gyalogos és 200 lovas az éjjeli kapuőrséget lekaszabolva átszökött Hannibalhoz, (2) aki barátságos szavakkal fogadta őket, lelkesedésüket rendkívüli ajándékok ígéretével fokozta, majd elbocsátotta őket, mindenkit a maga törzséhez, hogy lázítsa fel honfitársait. (3) Scipio úgy vélte; hogy a gallok véres tette egész népük számára jeladás az elpártolásra, ami elterjed majd köztük, mint a veszettség, és mind fegyvert ragadnak ellene. (4) Ezért, bár sebe miatt még mindig nehezen mozgott, a következő éjjel, a negyedik őrségváltáskor csendben felkerekedett a Irebia folyó felé, és táborát egy magasabban fekvő, dombos, a lovasság számára nehezebben járható vidékre helyezte át. (5) Most nem tudott olyan észrevétlenül elvonulni, mint a Ticinusnäl: Hannibal utänaküldte a numidákat, majd egész lovasságát, és ezek legalábbis a római utóvédet biztosan szétverték volna, ha a zsákmányra éhes numidák nem kanyarodnak el az üresen hagyott római tábor felé. (6) Amíg itt azzal vesztegették az időt, hogy a tábor minden zegét-zugát átkutatták — ráadásul nem is nagy eredménnyel -, az ellenség kicsúszott a kezükből. Amikor a rómaiakat ismét megpillantották, azok már javában mérték ki a táborhelyet a Trebiän túl, így ők csak azt a néhány katonát vághatták le, akiket még a folyó innenső partján értek. (7) Scipio már nem bírta tovább elviselni sebének az utazástól még kínzóbbá váló fájdalmát, és úgy vélte, meg kell várnia tiszttársát 50
