Seite 50 [50]
OCR
mire összetalálkozott Hanniballal, aki szintén a környék felderítésére indult lovasaival. (4) Először nem vették észre egymást, de azután a sok ember és ló vonulása nyomán felkavarodó porfelhő jelezte, hogy ellenség közeledik. Mindkét menet megállt, és felfejlődött az ütközetre. (5) Scipio a dárdavetőket és a gall lovasokat állította előre, a rómaiakat és a nagyobb harcértékű szövetséges csapatokat pedig tartalékba helyezte. Hannibal a zablás lovasokat állította középre, a szárnyakat pedig a numidákkal erősítette meg. (6) Alig harsant fel a csatakiáltás, a dárdavetők máris a tartalékhoz, a második vonalba menekültek. Ezután a lovasok folytatták a harcot, amely egy ideig döntetlenre állt. Majd mivel a lovakat zavarták a közéjük keveredő gyalogosok, sokan leestek a lovukról, vagy pedig leugrottak, amikor látták, hogy bajtársaikat bekerítették, így a küzdelem nagyrészt gyalogos ütközetté alakult át. (7) Végül a szárnyakon elhelyezett numidák kis kerülővel a rómaiak háta mögött tűntek fel. A rómaiak megrémültek, és félelmüket fokozta a consuw/ sebesülése és veszedelme, amelyet még alig felserdült fiának beavatkozása hárított el. (8) (Ezt az ifjút fogja majd övezni a háború befejezésének dicsősége, és ő nyeri majd el a Hannibal és a punok fölött aratott fényes győzelemért az Africanus nevet.) (9) Elsősorban a dárdavetők menekültek fejvesztve, akiket a numidák elsőként támadtak meg. A többi lovas azonban zárt alakzatban fogta közre a consult, nemcsak pajzsukkal, de testükkel is oltalmazták, és rendezett, nyugodt visszavonulással vitték vissza táborukba. (10) Coelius szerint egy ligur rabszolgát illet a dicsőség a consul megmentéséért. Én szívesebben hiszem úgy, hogy a fia mentette meg, hiszen ezt állítja a történetírók többsége, és így gyökeresedett meg a köztudatban. 47. (1) Ez volt az első ütközet Hanniballal. Már most világosan megmutatkozott, hogy a punok jobb lovassággal rendelkeznek, és ezért az olyan tágas síkságok, mint a Pó és az Alpok közötti területek, nem előnyös csataterek a rómaiak számára. (2) Így hát a consul a következő éjjel parancsot adott a katonáinak, hogy néma csendben szedelődzködjenek, felszedte a tabort a Ticinus mellél, és gyors menetben a Póhoz vonult, hogy mielőtt még az ellenség üldözőbe venné, a folyón felvert, még meglévő hajóhídon felfordulás nélkül vezethesse át seregét. (3) Mire Hannibal biztos hírt kapott arról, hogy elvonultak a Ticinustól, ők már el is érték Placentiát. Hannibal azért elfogott mintegy 600 embert a Pó túlsó oldalán maradottak közül, akik épp a hajóhidat bontották ráérősen. Ám a hídon már nem tudott átjutni, mert amikor a két végén eloldották, az egészet elsodorta a folyó." ! Polübiosz (III. 66. 3-4) szerint ezek az események nem a Pónál, hanem a Ticinusnál történtek. 49
