Oldal 49 [49]
OCR
45. (1) Miután e lelkesítő beszédekkel mindkét oldalon felszították a katonák harci kedvét, a rómaiak hidat vertek a Licinuson, és biztosítására még erődítményt is emeltek a hídfőnél. (2) A pun vezér, míg az ellenséget ez a munka foglalta le, egy 500 főnyi numida lovas aZával kiküldte Maharbalt, hogy pusztítsa végig a rómaiakkal szövetséges népek földjeit. (3) Megparancsolta, hogy a gallokat kíméljék, amennyire csak lehet, inkább igyekezzenek vezéreiket átpártolásra csábítani. Miután a híd elkészült, a római sereg átvonult az insuberek területére, és Victumulaetól öt mérföldre állapodott meg. (4) Itt táborozott Hannibal. Látva, hogy elérkezett a csata pillanata, gyorsan visszahívta Maharbalt és lovasait, és mivel úgy vélte, hogy a katonákat buzdító beszédből és figyelmeztetésből sohasem elég, gyűlésbe hívta őket, és meghatározott jutalmakat ígért nekik, hogy ezek reményében még lelkesebben harcoljanak: (5) Kinek-kinek ott ad majd földet, ahol az szeretné, Itáliában, Afrikában vagy Hispániában, amely után sem neki, sem gyermekeinek nem kell adót fizetniük; aki pedig föld helyett inkább pénzt szeretne, annak ezüstben adja majd ki a végkielégítését. (6) Ha valaki a szövetségesek közül karthágói polgár akar lenni, ő megadja neki a lehetőséget, ha pedig inkább haza akarnak térni, neki gondja lesz rá, hogy ne legyen köztük olyan, aki bármelyik honfitársával cserélni akarna. (7) A gazdáikat kísérő rabszolgáknak szabadságot ígért, uraiknak pedig azt, hogy mindegyikért két rabszolgát ad nekik kárpótlásul. (8) Hogy szavai hitelében senki se kételkedjen, bal kezével fogott egy bárányt, jobbjával egy kovakődarabot, majd Iuppiterhez és a többi istenhez fohászkodott, hogy ha nem tartja meg ígéretét, úgy végezzenek vele, ahogy ő a báránnyal, és a fohász végeztével szétzúzta a kővel az állat fejét." (9) Most aztán — mintha maguk az istenek kezeskedtek volna reményeik teljesítéséért — mindnyájan úgy érezték, vágyaik megvalósulását csupán az késlelteti, hogy még mindig nem kezdték meg a harcot, ezért egy szívvel, egy lélekkel követelték az ütközetet. 46. (1) A rómaiaknál korántsem uralkodott ekkora lelkesedés, mivel nyugtalanságukat még friss csodajelek is súlyosbították. (2) Egy farkas jelent meg a táborban, széttépett mindenkit, aki az útjába került, de őbenne nem lehetett kárt tenni. Majd egy méhraj telepedett a fővezéri sátor mellett álló fára. (3) Scipio, miután elhárította a csodajeleket, lovasságával és harckész dárdavetőivel elindult az ellenséges tábor alá, hogy közelről kémlelje ki a csapatok nagyságát és jellegét, ! A szertartás leírása a fefialis papok szövetségkötési szertartását követi, annyi különbséggel, hogy a ferialisok malacot használtak (ami Hannibal esetében kizárt, mivel a karthágói vallásban a disznó tisztátalan állatnak számított). Vö. I. 24. 7-8. 48
