Oldal 45 [45]
OCR
mellett elhajózva hírt kaptam erről az ellenségről, azonnal partra szálltam, előreküldtem lovasságomat, és táborommal a Rhodanusig nyomultam. (4) A lovas csatában — mert a szerencse úgy hozta, hogy csak ebben a fegyvernemben mérhettük össze erőnket — szétvertem az ellenséget. Mivel szárazföldön nem tudtam utolérni a gyalogos sereget, amelyet vezére úgy hajszolt előre, mintha üldöznék őket, ismét hajóra szálltam, és bár szárazon és tengeren nagy kerülő utat kellett megtennem, a lehető leggyorsabban, szinte még az Alpok lábánál álltam útját a félelmetes ellenségnek. (5) Szerintetek tehát én óvatlanságomban sétáltam bele az ütközetbe, noha ki akartam térni előle, vagy pedig épp azon vagyok, hogy az ellenségnek elébe kerüljek, a sarkában járva zaklatom, és kényszerítem, hogy vívja meg a döntő csatát? (6) Érdekes lesz megtudni: vajon az elmúlt húsz évben hirtelen másfajta karthágóiakat termett-e a föld, vagy ezek is csak olyanok, mint akik az Aegates-szigeteknél harcoltak, és akiket ti fejenként 18 denarius váltságdíjért hagytatok elvonulni az Erüxről; (7) és hogy ez a Hannibal, ahogy maga vallja dicsekedve, valóban Hercules vándorlásainak versenytársa-e, vagy pedig az, aminek őt apja hátrahagyta: a római népnek adó és hadisarc fizetésére kötelezett rabszolgája? (8) Ha nem hajszolná őt a sa guntumi gaztett emléke, bizonyára eszébe jutna — ha legyőzött hazája nem is, de legalább nemzetsége és apja: a szerződés, amelyet Hamilkar sajât kezüleg irt ala, (9) aki consulunk parancsära kivonta megszálló seregét az Erüxről, aki sírva és fogcsikorgatva, de elfogadta a legyőzött Karthágóra kirótt kemény békefeltételeket, aki Szicíliából kivonulva kötelezte magát, hogy hadisarcot fizet a római népnek. (10) Azt szeretném tehát, katonák, hogy ne csak bátran harcoljatok, mint ahogy más ellenséggel szemben szoktatok, de haraggal és felháborodással, mintha egyszer csak azt látnátok, hogy saját rabszolgáitok fegyvert fognak ellenetek. (11) Megtehettük volna, hogy az Erüxnél körülzárt bennszorult helyőrséget kiszolgáltatjuk a legiszonyúbb büntetésnek, az éhhalálnak. Megtehettük volna, hogy győztes hajóhadunkkal átkelünk Afrikába, és Karthágót néhány nap alatt harc nélkül eltöröljük a föld színéről. (12) De ezek kisírták, hogy megkegyelmezzünk nekik, kiengedtük őket az ostromzár alól, békét kötöttünk a legyőzöttekkel, majd védelmünkbe vettük őket az afrikai háború idején. (13) Ők pedig hogyan hálálják meg jótéteményeinket"Idejönnek egy őrjöngő ifjút követve, hogy hazánkat megtámadják. És bárcsak csupán a dicsőségért kellene harcolnotok ebben a csatában, nem pedig a megmaradásért! (14) De most nem Szicília és Szardínia birtoklása a tét, mint egykor, hanem Itália! (15) Nincs mögöttetek másik sereg, ! Ekkor a rómaiak megengedték, hogy a szorongatott karthágóiak Itáliában gabonát vásároljanak és zsoldosokat toborozzanak. 44
