Oldal 41 [41]
OCR
láb vagy térdelésből próbáltak feltápászkodni, visszaestek, mert ez a támaszték is kisiklott alóluk. Nem volt a közelben egyetlen fatörzs, egyetlen gyökér sem, amelyre ráléphettek vagy belekapaszkodhattak volna, így csak ide-oda hemperegtek a sima jégen és az olvadó hóban. (8) Az állatok léptei alatt sokszor az alsó hóréteg is beszakadt, ha pedig elvágódtak, és megpróbáltak felállni, kapálózó patájuk még mélyebbre fúródott, így aztán, mintha csapdába estek volna, benne ragadtak a kemény, vastagra fagyott jégkéregben. 37. (1) Végül, amikor már ember és állat kimerült az eredménytelen küzdelemben, tábort ütöttek a hegygerincen. Ennek a helyét is keserves munka volt letakaritani, mert töméntelen havat kellett fellazítaniuk és elhordaniuk. (2) Hannibal ezután a szakadékhoz vezényelte katonáit, hogy járhatóvá tegyék, mert egyedül itt volt lehetséges az átjutás. Mivel a sziklát meg kellett bontani, a környéken kidöntött és lecsonkolt hatalmas szálfákból roppant máglyát raktak, majd — miután feltámadt a szél, amely tovább gerjeszthette a tüzet — alágyújtottak, és az izzó sziklatömböket rájuk locsolt ecettel porlasztottäk szet.! (3) A tüztöl äthevült sziklákon vasszerszámokkal törtek átjárót, és a meredek hegyoldalt enyhe lejtésű, kanyargós utakkal tették járhatóvá, úgyhogy nemcsak a málhás állatokat, de az elefántokat is le tudták vezetni. (4) Mintegy négy napot töltöttek el a szakadéknál, és közben az állatok majdnem éhen pusztultak, mert ha akad is legelő a majdnem teljesen kopár csúcsokon, azt is hó borítja. (5) Lejjebb már völgyek, napsütötte dombok, erdők és mellettük patakok vannak, emberi művelésre érdemesebb földek. (6) Itt az állatokat kicsapták legelni, és az útépítéstől kimerült emberek is pihenőt kaptak. Ezután három nap alatt leértek a síkságra, ahol a vidék és a lakók természete is szelídebb volt már. 38. (1) Nagyjából így érkeztek Itáliába az alpesi átkelés után, amint egyes szerzők írják," négy hónappal és két héttel azután, hogy UJ-Karthágóból elindultak. (2) Abban, hogy Hannibal mekkora sereggel érkezett Itáliába, a történetírók adatai korántsem egyeznek. A legmagasabb becslés szerint 100 000 gyalogos katoná! Ez elég valószínűtlenül hangzik, már csak a szükséges ecet mennyisége miatt is, bár a korabeli bányászatban Hispániában is használták ezt a módszert sziklák szétporlasztására (Plinius: Természetrajz XXXIII. 71), az ókori hadsereg pedig általában ecetet is szállított magával (gondoljunk a római poscára, a katonák italára). A történet hitele inkább azon bukik meg, hogy nem valószínű, hogy ilyen magasban ekkora szálfák akadtak. 2 Vö. Polübiosz III. 56. 3. 40
