Oldal 38 [38]
OCR
az őrizet, megtévesztésül az ott maradó katonák számához képest jóval több tüzet gyújtatott, és a málhát a lovassággal és a gyalogság nagy részével együtt hátrahagyva, (13) egy harckész egységgel — megannyi válogatott jó katonával — gyorsan megmászta a szorost, és elfoglalta azokat a magaslatokat, amelyeket addig az ellenség tartott megszállva. 33. (1) Hajnalban aztán felkerekedett a tábor, és a sereg többi része is elindult. (2) A hegylakók adott jelre gyülekezni kezdtek sasfészkeikből megszokott őrhelyükre, ám ekkor hirtelen észrevették, hogy az ellenség egy része a fejük fölött elfoglalta a magaslataikat, a többiek pedig az úton nyomulnak előre. (3) Az egyszerre elébük táruló kétféle látvány hatására egy pillanatra földbe gyökerezett a lábuk, de amikor látták, mekkora a kavarodás a szorosban, és mennyire összezavarodott a menet a saját tolongása és főként a megvadult lovak miatt, (4) úgy vélték, az ellenség végveszedelméhez elég lesz egy kicsit fokozniuk a zűrzavart, így aztán a jól ismert utakon és mellékutakon minden irányból rájuk zúdultak a sziklacsúcsokról. (5) Most aztán a kedvezőtlen terep és az ellenség egyaránt a punok ellen fordult; ráadásul hevesebben tusakodtak egymással, mint az ellenséggel, mert ki-ki azon igyekezett, hogy minél előbb kijusson a veszélyes helyzetből. (6) A menetoszlopot főként a lovak veszélyeztették, amelyek megbokrosodtak a zűrzavaros kiáltozástól, amelyet megsokszorozva visszhangoztak az erdők és a völgyek, és ha találat vagy sebesülés érte őket, úgy megvadultak, hogy minden embert és málhát letaroltak maguk körül. (7) Mivel mindenfelől meredek szakadékok húzódtak, a nagy tolongásban sokan — köztük fegyveres katonák is — a feneketlen mélységbe zuhantak, de málhás állatok is gurultak le hegyomlás módjára a terhükkel együtt. (8) Bármilyen rettenetes volt is a látvány, Hannibal egy ideig nem mozdult, embereit is visszatartotta, hogy ne növelje maga is a zűrzavart és a rémületet. (9) Majd amint látta, hogy a menet kettészakad, és fennáll a veszély, hogy hiába ér át a sereg épségben a szoroson, ha minden felszerelés odalesz, embereivel lezúdult a magaslatról. Az ellenséget már puszta lendületével szétszórta, de övéi között is tovább növelte a zűrzavart. (10) A kavarodás azonban egy pillanat alatt le is csillapodott, mihelyt a hegylakók elmenekültek, és felszabadultak az utak. Így nemcsak zavartalan nyugalomban, de szinte néma csendben kelt át az egész sereg. (11) Ezután elfoglalták a vidék legfontosabb erődjét a körülötte fekvő falvakkal együtt, és a zsákmányolt eleséggel és jószággal három napig élelmezte seregét. E három nap alatt, minthogy sem az előbbi vereségtől megrettent hegylakók, sem a terep nehézségei nem akadályozták előnyomulását, jókora utat tett meg. 37
