Oldal 33 [33]
OCR
ikat, és a rájuk rakott bőrpajzsokon fekve minden nehézség nélkül átúsztak a folyón. (6) Amikor az egymáshoz erősített tutajokon a sereg többi része is átért a túlsó partra, tábort ütöttek a folyó mellett, és egy nap alatt kipihenték az éjszakai út és a munka fáradalmait; vezérük ugyanis arra törekedett, hogy időben végrehajtsa a tervet. (7) Másnap útra keltek, és egy magaslatról füsttel jelezték, hogy átjutottak, és már nem járnak messze. Mihelyt Hannibal ezt észrevette, jelt adott az átkelésre, hogy el ne szalassza az alkalmat. (8) A gyalogság már felszerelte és előkészítette az indulásra a csónakokat, a lovasság túlnyomó része pedig a lovak miatt hajókra szállt. A hajóraj följebb evezett át, hogy mérsékelje a folyó sodrát, és így nyugodt utat biztosított a lejjebb átkelő csónakoknak. (9) A lovakat legnagyobbrészt száron úsztatták a hajók tatja mögött, kivéve azokat, amelyeket felnyergelve és felkantározva a hajókon szállítottak, hogy lovasaiknak már a partraszállás pillanatában rendelkezésére álljanak. 28. (1) A gallok a parton összevissza üvöltözve, jellegzetes harci dalaikat kurjongatva rohantak feléjük, fejük felett pajzsukat rázták, jobbjukban dárdáikat csóválták, (2) noha számukra is félelmetes volt látni, amint a rengeteg hajó zúgva szeli a vizet, és hallani a hajósok és katonák összevegyülő kiáltozását, akik vagy a folyó sodrát igyekeztek leküzdeni, vagy a túlsó partról biztatták átkelő bajtársaikat. (3) Amikor már kellőképp megrettentek a feléjük tartó fergetegtől, hátuk mögött hirtelen még ijesztőbb ordítás hangzott fel, amint Hanno elfoglalta a táborukat. Csakhamar maga is ott termett, és a gallok serege két tűz közé került: előttük özönlött a partra a hajókról a rengeteg fegyveres, hátulról pedig a váratlan támadók szorongatták őket. (4) A gallok mindkét irányban megpróbálták felvenni a harcot, de visszaszorították őket. Végül ott törtek ki, ahol a legkönnyebb volt átjutniuk, és félelmükben szétszóródtak a falvaikba. Hannibal ezután nyugodtan átszállította serege többi részét is, tábort ütött, és most már semmibe vette a gallok háborgását. (5) Valószínűnek tartom, hogy az elefántok átszállítására több ötlet is felmerült, legalábbis a hagyomány többféle megoldásról tudósít. Egyesek azt írják, hogy az összes elefántot kiterelték a partra, a legvadabbat hajtója ingerelni kezdte, majd a vízbe ugrott előle, és az utána rohanó állat magával ragadta az egész csordát. Féltek ugyan a mélységtől, de amikor már nem ért le a lábuk, a folyó árja átsodorta őket a túlsó partra. (6) Megbízhatóbb az a tudósítás, hogy az átszállítás tutajokon történt: egyrészt ezt a módszert a vállalkozás előtt biztosabbnak láthatták, másrészt utólag is hihetőbbnek tűnik. (7) Egy 200 láb hosszú és 50 láb széles tutajt fektettek a partról a vízre, és hogy a folyó el ne sodorja, több erős kötéllel rögzítették egy 32
