OCR
dok, a korzikaiak,' az isztriaiak és az illírek? inkább csak ingerelték, de nem tették igazán próbára a római fegyvereket, és a gallok ellen is inkább afféle csetepaté folyt, mint igazi háború." (5) De most a punok, az ősellenség, miután 23 éven át edződtek embert próbáló harcokban a hispániai népek ellen," végig győztesen, egy kőkemény vezér keze alatt, és épp most pusztítottak el egy rendkívül gazdag várost, átlépik a Hiberust, (6) magukkal hozzák a harcra feltüzelt hispán népeket, fel fogják lázítani a mindig harcra sóvárgó gall törzseket is — és a rómaiaknak az egész földkerekség ellen kell háborút viselniük, méghozzá Itáliában, Róma falai előtt. 17. (1) A consulok működési területét már korábban kijelölték, most csak sorsot kellett húzniuk. Corneliusnak Hispánia, Semproniusnak Afrika és Szicília jutott. (2) Erre az évre megszavaztak hat légiót, annyi szövetséges csapatot, amennyit szükségesnek tartanak, és akkora hajóhadat, amekkorát fel tudnak szerelni. (3) A rómaiaktól 24 000 gyalogost és 1800 lovast, a szövetségesektől 40 000 gyalogost és 4400 lovast soroztak, és 220 ötevezősoros és 20 gyorsjáratú hajót bocsátottak vízre. (4) Ezután a nép elé terjesztették a kérdést: akarja-e és elrendeli-e, hogy Karthágó népének megüzenjék a háborút?? A háború sikeréért városszerte könyörgéseket tartottak, és kérték az isteneket, hogy a háború, amelyet a római nép elhatározott, jól és szerencsésen végződjön. (5) A consulok között a következőképpen osztották meg a csapatokat: Sempronius két, egyenként 4000 gyalogost és 300 lovast számláló légiót, 16 000 szövetséges gyalogost és 1800 lovast, ezenkívül 160 hadihajót és 12 gyorsjáratú hajót kapott. (6) Tiberius Sempronivust ezzel a szárazföldi és tengeri haderővel Szicíliába küldték, hogy ha a másik consul egymaga képes lesz távol tartani a punokat Itáliától, innen keljen majd át Afrikába. (7) Corneliusnak kevesebb ! Miután Szardínia 237-ben római kézre került, 227 körül szervezték provinciává Korzikával együtt. 225-ben Szardínián még kitört egy lázadás, amelyet a rómaiak levertek. (Lásd a XX. könyv tartalmi összefoglalóját.) * Isztria ellen 221-220-ban, Illiria &s a pharoszi Demetriosz ellen 219-ben (L. Aemilius Paullus és M. Livius Salinator consuli évében) vezettek hadjáratot a rómaiak. (Lásd a XX. könyv tartalmi összefoglalóját.) 3 225-ben a boiusok és insuberek betörtek Etruriába. Egy súlyos római vereség után végül sikerült őket visszaszorítani, de az észak-itáliai területek lecsendesítése csak 222-ben fejeződött be. (Lásd a XX. könyv tartalmi összefoglalóját.) * A ,23 év" nem pontos számadat, hiszen Hamilkar csak 237-ben érkezett Hispániába. A túlzás alapja, hogy az I. pun háború vége (241) óta 23 év telt el. 5 Háború és béke kérdésében a comizia centuriatának volt döntési joga. 22