Oldal 21 [21]
OCR
én jöttem el hozzátok a köztünk fennálló régi vendégbarátság nevében, hogy tisztában legyetek azzal: van még lehetőségetek a fennmaradásra és a békére. (3) Hogy pedig egyedül a ti érdeketekben mondom el mindazt, amit most elmondok nektek, már az a tény is bizonyítja, hogy amíg volt erőtök az ellenállásra, és reménykedtetek a rómaiak segítségében, sohasem említettem előttetek a békekötést. (4) De most, hogy már a rómaiaktól sem várhattok semmit, és fegyvereitek, falaitok sem nyújtanak elegendő oltalmat, olyan békét kínálok, amely számotokra inkább kényszerű, mint méltányos. (5) Erre úgy lehet némi reményetek, ha a győztes Hannibal ajánlatát legyőzöttekhez illően hallgatjátok végig, és nem veszteségnek tekintitek mindazt, amitől megfosztanak — hiszen minden a győztest illeti —, hanem ajándékként fogadjátok, ami megmarad nektek. (6) Elveszi városotokat, amelyet már nagyrészt lerombolt és majdnem teljesen elfoglalt, de meghagyja nektek földjeiteket, és kijelöl majd egy helyet, ahol új várost építhettek. Minden aranyat és ezüstöt, akár állami, akár magánvagyon, át kell adnotok neki. (7) Személyi sértetlenséget biztosít nektek, asszonyaitoknak és gyermekeiteknek, ha hajlandóak vagytok kivonulni Saguntumból fegyvertelenül, két öltözet ruhával. (8) Ezt írja elő a győztes ellenség, és bár feltételei kegyetlenek és súlyosak, helyzetetek arra int, hogy fogadjátok el őket. De én azért reménykedem, hogy ha a győztes mindent megkapott, amit akart, egyikmásik feltételen enyhíteni fog. (9) Bár úgy vélem, hogy még ez is jobb, mint lemészároltatni magatokat, és tűrni, hogy a győztes jogán szemetek láttára hurcolják el asszonyaitokat és gyermekeiteket." 14. (1) Miközben a szavai meghallgatására odaszivárgó tömeg népgyűléssé növekedve összevegyült az államtanáccsal, a vezetők még a válaszadás előtt hirtelen eltávoztak. Összehordtak a főtérre minden állami és magántulajdonban lévő ezüstöt és aranyat, sebtében máglyát raktak, rádobálták a kincseket, és sokan maguk is a lángokba vetették magukat. (2) Rémület és kétségbeesés járta át az egész várost, de egyszerre újabb lárma hallatszott a fellegvár felől is. Összeomlott a régóta döngetett torony, és a romokon át benyomult egy pun co/ors. Amikor ezek jelezték a fővezérnek, hogy a városban nincsenek a szokott helyükön az ellenséges előőrsök és őrcsapatok, (3) Hannibal úgy vélte, hogy egy ilyen alkalmat nem szabad elszalasztania, és teljes haderejét rohamra indította. Pillanatok alatt el is foglalta a várost, és megparancsolta, hogy minden férftt le kell gyilkolni. A végső fejlemények megmutatták, hogy ez a könyörtelen parancs majdhogynem szükségszerű volt. (4) Hiszen ki kért volna Hannibal könyörületéből azok közül, akik feleségükkel és gyermekeikkel együtt bezárkózva magukra gyújtották a házat, vagy csak holtukban ejtették ki a kezükből a fegyvert? 20
