Page 232 [232]
OCR
téről Cato, akinek egyébként inkább a gáncsoskodásra állt rá a nyelve, a senazusban e szavakkal emlékezik meg: az Afrikában szolgáló katonák között Scipio az egyetlen eleven ember, a többi csak hazajáró lélek. Scipiót a római nép is úgy a szivébe zarja, hogy a consulvalasztason a legtobb ¢ribus râ szavaz, noha még nem érte el a törvényes korhatárt." L. Scribonius Libo népéribunus javaslatot terjeszt elö, hogy azok a lusitanusok, akik feltétel nélkül megadták magukat a római népnek, Ser. Galba pedig eladatta őket rabszolgának Galliában, nyerjék vissza szabadságukat. Javaslatát M. Cato is teljes erővel támogatja. Beszéde fennmaradt az általa írt évkönyvekben.? Galba érdekében O. Fulvius Nobilior szólal fel vele szemben, akit Cato a senatusban már gyakran megtámadott. Maga Galba látva, hogy el fogják ítélni, magához öleli két kisfiát és Sulpicius Galus fiát, akinek a gyámja volt, és olyan szánalmat keltő védőbeszédet mond a maga érdekében, hogy az indítványt elvetik. (Galbának három beszéde maradt fenn.? Kettőben Libo népzridunussal és a lusitanusok ügyében benyújtott javaslatával száll szembe, egy pedig L. Cornelius Cethegus ellen irányul. Ebben beismeri, hogy lemészároltatta a közelében táborozó lusitanusokat, mivel megtudta, hogy szokásuk szerint lovat és embert áldoztak, és azt tervezik, hogy a béketárgyalásokat kihasználva megtámadják seregét.) Az alacsony sorból származó Andriszkosz, aki Perszeusz király fiának adta ki magát, és nevét Philipposzra változtatta, megszökik Rómából, ahová e miatt a hazugsága miatt küldte Démétriosz, Szíria királya. Sokan csatlakoznak hozzá, akik elhiszik hazug meséjét, ő pedig hadsereget szervez, és hatalmába keríti egész Macedoniát, részben a lakosság támogatásával, részben fegyveres erőszakkal. Saját elmondása szerint ő Perszeusz királynak egy ágyastól született fia, akit egy krétaira bíztak, hogy nála nevelkedjen, és így a rómaiak elleni háború viszontagságai közben a királyi családnak legalább egy sarja megmaradjon. 12 éves koráig Hüdramia környékén nevelkedett, származásáról mit sem sejtve, abban a hitben, hogy az édesapja neveli. Amikor aztán nevelőapja megbetegedett, és már a végét járta, felfedte előtte származása titkát, nevelőanyjának pedig átadott egy Perszeusz király pecsétjével lezárt iratot azzal, hogy ha majd a fiû felserdül, adja át neki. Utolsó kívánságaként azt is hozzátette, hogy mindezt egészen addig ! A tisztségek elnyeréséhez szükséges életkort megszabó, Kr. e. 180-ban hozott törvény, a Lex Villia annalis szerint a consulsághoz szükséges minimális életkor 42 év (lásd XL. 44. 1, a hozzä füzött jegyzettel). ? A kivonatolö valószínűleg a számunkra már elveszett Őstörténetre gondol, amely azonban nemigen sorolható be az évkönyvek műfajába. Vö. XXXIX. 40. 12. 3 Mára ezek elvesztek. 231
