Page 221 [221]
OCR
(3) Amikor útnak indultam Itáliából, napkeltekor futottam ki Brundisiumból a hajöhaddal, és a nap kilencedik órájában összes hajómmal megérkeztem Korkürára. Öt napra rá Delphoiban áldozatot mutattam be Apollónnak önmagamért és a ti hadseregetekért és hajóhadatokért. (4) Delphoiból ötödnapra megérkeztem a táborba. Itt átvettem a sereget, megváltoztattam néhány dolgot, ami eddig hátráltatta a győzelmet, majd megkezdtem az előrenyomulást. Mivel az ellenség tábora bevehetetlen volt, és a király nem hagyta magát ütközetre kényszeríteni, a makedón őrségek között átjutottam a szurdokon Petráig, és Püdnánál nyílt csatában legyőztem a királyt. (5) Makedóniát a római nép fennhatósága alá kényszerítettem, és 15 nap alatt befejeztem azt a háborút," amelyet előttem négy éven át három consul viselt úgy, hogy a helyzet mindig súlyosabbra fordult, mire átadták utódjuknak a parancsnokságot. (6) Ezután gazdagon teremtek az újabb sikerek. Makedónia minden városa megadta magát, kezünkbe kerültek a király kincsei, majd Szamothraké szentélyében magát a királyt is elfogtuk: jóformán maguk az istenek szolgáltatták ki nekünk gyermekeivel együtt. Már magam is túlzottnak találtam ezt a nagy szerencsét, ezért gyanakodni kezdtem. (7) Amikor a hatalmas királyi kincseket áthoztam Itáliába, és átszállítottam győztes seregemet, már féltem a tenger veszélyeitől. (8) Miután zavartalan hajóutunk végén minden épségben megérkezett Itáliába, és nem kívánhattam már semmi többet az istenektől, azt kértem magamban hogy ha a szerencse szokás szerint most is visszagurul a csúcsról a mélybe, változása inkább az én házamat sújtsa, ne az államot. (9) Remélem tehát, hogy az én rendkívüli szerencsétlenségemmel sikerült mentesítenem az államot a veszélytől, hiszen diadalmenetem — mintha valaki csúfot akarna űzni a forgandó emberi sorsból — két gyermekem temetése közé esett. (10) Mi ketten Perszeusszal most különösen szembetűnő példái vagyunk a halandók sorsának. Ő azonban, aki rabláncon nézte végig, amint gyermekeit fogolyként vezetik előtte, legalább életben láthatja őket. (11) Én pedig, aki f6lötte tartottam diadalmenetet, az egyik fiam temetése után léptem fel a kocsira, és amikor visszatértem a Capitoliumról, a másik is már a végét járta. A gazdag gyermekáldásból senki sem maradt, aki a Lucius Aemilius Paullus nevet viselné. (12) Két fiamat örökbe adtam a Cornelius és a Fabius nemzetségbe, gondolván, úgyis sok gyermekem van -— most pedig vén fejjel én maradtam házamban az utolsó Paullus. De a házamat ért csapásért vigaszt nyújt a ti boldogságotok és az állam jó szerencséje." 1A 15 nap a Petra környékén lezajlott végső hadműveletek idejére vonatkozik; addigra ugyanis öt hónap telt el azóta, hogy Paullus elindult Rómából. 220
