Page 213 [213]
OCR
(5) Az irigység nem törődik az átlagossal, hanem rendszerint a kiemelkedőt veszi célba. Sem Anicius, sem Octavius diadalmenetét nem kérdéjelezte meg senki, viszont annál inkább belekötöttek Paullusba, akivel a másik kettő maga is szégyellte volna magát összemérni. (6) 6) Ő a régi idők fegyelmét kényszerítette rá a katonákra; a zsákmányból is szúkmarkúbban juttatott nekik, mint amenynyit a király gazdagsága alapján reméltek, mert ha kapzsiságukat kielégítette volna, nem maradt volna semmi, amit beszolgáltathat az államkincstárba. (7) Mivel az egész makedóniai sereg neheztelt hadvezérére, várható volt, hogy nem fognak elmenni a népgyűlésre, ahol a javaslatról határoznak. (8) Ám Servius Sulpicius Galba, a hadvezér haragosa, aki Makedóniában a II. légió katonai tribunusa volt, részben személyes ráhatással részben a légiójához tartozó katonák révén igyekezett rábeszélni az embereket, hogy mindannyian menjenek el szavazni, (9) és álljanak bosszút hatalmaskodó és fösvény hadvezérükön azzal, hogy elvetik a diadalmenetéről szóló javaslatot. A városi köznép — mondta — úgyis a katonák véleményét fogja követni. Paullus nem tudott nekik pénzt adni, ők viszont meg tudnák szerezni neki a kitüntetést, de csak ne reméljen hálát azoktól, akiktől nem érdemelte ki! 36. (1) Miután Sulpicius így felbőszítette a katonákat, Tiberius Sempronius néptribunus a Capitoliumon előterjesztette a javaslatot, és az egyes polgárok megkapták a lehetőséget, hogy véleményt mondjanak a törvényről. A javaslat elfogadása mellett senki nem szólalt fel, hiszen egyértelműnek látszott a dolog. (2) Ekkor hirtelen előlépett Servius Galba, és azt követelte a fribunusoktöl, hogy halasszák el a dolgot másnap reggelre, mivel már a nap nyolcadik órájában járnak, így neki nincs elég ideje annak kifejtésére, miért ne szavazzák meg Lucius Aemiliusnak a diadalmenetet: egy teljes napra van sziiksége, hogy eléadja álláspontját. (3) A íribunusok erre felszólították, hogy ha beszélni akar, most tegye. Erre ő éjszakába nyúló beszédet mondott. Felidézte és elsorolta, hogy Paullus milyen kíméletlenül megkövetelte a katonáktól feladataik teljesítését, hogy az indokoltnál több fáradságnak és veszélynek tette ki őket, a jutalmakat és kitüntetéseket viszont mindig szűkmarkúan osztogatta. (4) A katonáskodás — mondta -, ha ilyen vezér keze alatt szolgál az ember, a háború folyamán nagyon is zord és kemény, a győzelem után azonban nem jut sem zsákmány, sem dicsőség. Még a makedónoknak is jobb a soruk, mint a római katonáknak! (5) Ha másnap teljes létszámban eljönnek, hogy a javaslat ellen szavazzanak, akkor a hatalmasok majd belátják, hogy nem minden a vezérektől függ, hanem egy-két dolog bizony a katonákon is múlhat. 212
