Oldal 200 [200]
OCR
annyian! (5) Ha viszont egyes vezetőink mellettetek álltak, mások a király pártján, akkor nem azt kérem, hogy a mi kedvünkért, akik titeket támogattunk, a király híveinek se essen bántódása, hanem azt, hogy miattuk ne kelljen nekünk is elpusztulnunk. (6) Ti sem haragudhattok jobban rájuk, mint saját hazájuk, és mivel ezt ők is tudják, a legtöbben közülük vagy elmenekültek, vagy végeztek magukkal, másokat pedig, akiket már elítéltünk, kiszolgáltatunk majd nektek, atyák és összeírtak. (7) Mi, a többi rhodoszi viszont, ahogy semmi hálát nem érdemeltünk ki ebben a háborúban, úgy semmi büntetést sem. Korábbi szolgálataink sokasága egyenlítse ki azt, amit most elmulasztottunk! (8) Az elmúlt években három király ellen viseltetek háborút. Ne legyen nagyobb bajunk abból, hogy egyetlen háborúban nem vettünk részt, mint amennyi hasznunk volt abból, hogy két háborúban a ti oldalatokon harcoltunk! (9) Iekintsétek úgy Philipposzt, Antiokhoszt és Perszeuszt, mint három bírói szavazatot! Kettő felment minket — többet nyom a latban, hogy egy nem tud dönteni? Ha a királyok lennének bíráink, már elítéltek volna. De a ti ítéletetek, atyák és öszszeírtak, arról dönt, hogy Rhodosz fennmaradjon-e vagy eltöröltessék a föld színéről. (10) Nem háborúról hoztok döntést, atyák és összeírtak, mert lehet, hogy megkezditek ezt a háborút, de megvívni nem lesz kivel: egyetlen rhodoszi sem fog majd fegyvert ellenetek. (11) Ha nem szűnik meg haragotok, időt kérünk tőletek arra, hogy ezt a gyászos hírt megvigyük haza. Ahány szabad ember csak van Rhodoszon, férfiak és nők, minden vagyonunkkal együtt hajóra szállunk majd, (12) otthagyjuk állami és házi isteneinket, és Rómába jövünk. Minden aranyat és ezüstöt, ami az állam vagy egyesek birtokában van, felhalmozunk a Comitiumon, a Curia előcsarnokában, és hatalmatokba adjuk önmagunkat, asszonyainkat és gyermekeinket, hogy itt szenvedjük el, ami ránk vár, (13) és ne a szemünk láttára rabolják ki és égessék fel városunkat. (14) A rómaiak ellenségeiknek ítélhetik a rhodosziakat, de nekünk is megvan a lehetőségünk, hogy ítéljünk önmagunkról: sohasem ítéljük magunkat a ti ellenségeiteknek, és soha nem teszünk ellenetek semmit, történjék velünk bármi! 25. (1) A beszéd után az összes rhodoszi újra földre vetette magát, és lobogtatták az olajágakat, az oltalomkérők jelvényeit. Végül felszólították őket, hogy álljanak fel, ők pedig elhagyták a Curiát. (2) Ezután végigkérdezték az atyák véleményét. Igen hevesen támadták a rhodosziakat azok, akik consuA, praetori vagy legatusi minőségben részt vettek a makedóniai háborúban. Ügyüket elsősorban Marcus Porcius Cato vette védel199
