OCR
Ha megkérdezné, volt-e csapatai között egyetlen katonánk vagy hajónk is, ugyan mit felelnénk? Ha ő győzött volna, mi valószínűleg előtte is vádlottként állnánk, mint most eléttetek. (4) Ennyit értünk el azzal, hogy mindkét félhez követséget küldtünk a béke érdekében: egyik fél sem érez hálát irántunk, sőt az egyik még vádol és fenyeget is. (5) Bár Perszeusz joggal vethetné a szemünkre — nem úgy, mint ti, atyák és összeírtak -, hogy a háború kezdetén követeket küldtünk hozzátok, és általuk megígértünk nektek minden támogatást, amire a háborúhoz szükségetek lehet: hogy akárcsak az előző háborúkban, hajóinkkal, fegyvereinkkel, emberanyagunkkal mindenben rendelkezésetekre állunk. (6) Rajtatok múlt, hogy ígéreteinket nem teljesíthettük, mert akkor ti valamiért visszautasítottátok segítségünket. Így hát nem cselekedtünk ellenség módjára, és nem is mulasztottuk el jó szövetségeshez illő kötelességeinket, csak ti nem kértetek a támogatásunkból. (7) ? Akkor hát? — mondhatnátok. — A ti polgáraitok, rhodosziak, semmi olyat nem tettek vagy mondtak, amit most már bántok, és amit a római nép joggal találhatott sérelmesnek?x Nos, nem szándékozom védelmembe venni azt, ami történt — annyira nem ment el a józan eszem -—, de el akarom határolni az állam sorsát egyes magánemberek vétkétől. (8) Minden államban akadnak időnként elvetemült polgárok, a megtéveszthető emberek tömege pedig mindig adott. (9) Úgy hallottam, nálatok is voltak, akik gátlástalanul hízelegtek a tömegnek, sőt a köznép még ki is vonult az államból,? nektek pedig kicsúszott a kezetekből a vezetés. (10) Ha ez egy ilyen szilárd erkölcsi alapokon nyugvó államban megtörténhetett, furcsállhatja-e valaki, hogy akadt nálunk néhány ember, aki azzal akarta behízelegni magát a királyhoz, hogy köznépünket félrevezette tanácsaival? De 6k is csak annyit értek el, hogy kevésbé buzgón teljesítettük kötelességeinket veletek szemben. (11) Nem akarok elsiklani afölött, amiért államunkat a legsúlyosabb vád érheti ezzel a háborúval kapcsolatban: hogy egyszerre küldtünk követeket hozzátok és Perszeuszhoz a béke ügyében. Ez eleve szerencsétlen ötlet volt, de mint később megtudtuk, eszeveszett szószólónk jóvoltából még nagy ostobaságnak is bizonyult: (12) ő köztudottan olyan hangnemben beszélt, ahogy Gaius Popillius római követ beszélhetett, akit azért indítottatok útnak, hogy véget vessen az Antiokhosz és Ptolemaiosz királyok között folyó háborúnak. (13) Nevezhetjük ezt akár gőgnek, akár ostobaságnak, de Perszeuszhoz is pontosan úgy fordultunk, mint hozzátok. 1 Vö. XLII. 26. 9. ? A köznép három kivonulásáról (Kr. e. 494, 449 és 287) lasd: II. 32., IIT. 50-54., XI. könyv (tartalmi összefoglaló). 197