Seite 196 [196]
OCR
akarja-e és elrendeli-e, hogy a rhodosziaknak hadat tizenjenek — holott korábban először mindig a senazus véleményét kérték ki a háború kérdésében, és csak azután, az atyák jóváhagyásával terjesztették az ügyet a népgyűlés elé. (6) A népíribunusok pedig azért, mert a hagyomány szerint senki nem vétózhatott meg egy törvényjavaslatot, amíg magánembereknek is lehetőséget nem adtak, hogy felszólaljanak a javaslat mellett vagy ellen. Ezért gyakran olyanok, akik nem jelentették be közbelépési szándékukat, végül mégis vétót emeltek, miután a javaslat ellen felszólalók felhívták figyelmüket annak fogyatékosságaira; (7) mások viszont elálltak eredeti közbelépési szándékuktól, mert meggyőzték őket a javaslat támogatóinak nyomós érvei. Ekkor azonban a praetor és a tribunusok versenyeztek egymással elhamarkodottságban: (8) a ¢ribunusok a praetor sietségét túl hamar bejelentett vétójukkal ... a fővezér megérkezéséig ... Az elveszett rész valószínű tartalma: — Antonius néptribunus végül kijárja a rhodosziak számára a senatusi kihallgatást. A rhodosziak szánalomkeltő külsővel, az oltalomkerök jelvenyeivel jelennek meg a senatus előtt. A követség vezetője, Asztümédész kezd beszélni. 22. (1) ,... Egyelőre kérdéses, hogy valóban vétkeztünk-e, viszont máris utolért minket minden büntetés és megszégyenítés. Régebben, amikor a karthágóiak, Philipposz vagy Antiokhosz leverése után eljöttünk Rómába, az állam által biztosított szállásunkról mentünk a Curiába, hogy gratuláljunk nektek, atyák és összeírtak, majd onnan a Capitoliumra, hogy átadjuk adományunkat isteneiteknek. (2) Most egy hitvány vendégfogadóból érkeztünk, ahol pénzért is alig kaptunk szállást, és jóformán ellenség módjára be sem tehettük a lábunkat a Városba. Gyászruhában jöttünk el a római Curiába mi, rhodosziak, akiket nemrég még Lükiäval és Käriäval, egész provincidkkal ajandékoztatok meg,' és elhalmoztatok a megbecsülés minden jelével. (3) Mint halljuk, még a makedónokat és illíreket is szabadnak nyilvánítottátok, noha szolgák voltak, mielőtt hadba szálltak ellenetek. Nem mintha irigyelnénk bárki szerencséjét, (4) sőt ebben is a római nép megbocsátó lelkületének jelét látjuk. Viszont a rhodosziakat, akik ebben a háborúban mindössze semlegesek maradtak, szövetséges helyett ellenségnek akarjátok tekinteni? (5) Ti bizonyára ugyanazok a rómaiak vagytok, akik azt hirdetitek, hogy háborúitok azért szerencsések, mert igazságosak, és nem is annyira a végered! Vö. XXXVIII. 39. 13. Ezeket később a mostanihoz hasonló vádak alapján elvették a rhodosziaktól (vö. XLIV. 14. 8-15. 8). 195
