Seite 195 [195]
OCR
példa, hogy egy királynak vagy magánembernek a szavait ilyen rokonszenvvel és ilyen egyhangú tetszéssel hallgassák végig. Ott-tartózkodása folyamán ajándékokkal és a megbecsülés minden jelével halmozták el, és hasonló ünnepélyességgel búcsúztatták, amikor elutazott." (4) A sok, Kis-Ázsiából és Hellaszból érkezett követség között elsősorban a rhodosziak küldöttei vonták magukra a polgárság figyelmét. (5) Először fehér ruhában jelentek meg, mint gratulálókhoz illik — hiszen ha gyászruhát viseltek volna, azt a látszatot keltették volna, hogy Perszeuszt gyászolják. (6) Amikor azonban Marcus Iunius consul megkérdezte az atyákat, hogy a Comitiumon álldogáló követeknek biztosítsák-e a lakást, ellátást, szórakozási lehetőséget és a senatus előtti kihallgatást, az atyák úgy döntöttek, hogy velük szemben egyáltalán nem tartják magukat a vendégbaráti joghoz. (7) Amint a consul kilépett a Curiából, a rhodosziak azt kérték tőle: mivel azért jöttek, hogy gratuláljanak a győzelemhez, és tisztázzák államukat a vádak alól, bocsássák be 6ket à senatus elé. (8) Ő erre kijelentette: a rómaiaknak szokása, hogy szívélyes és vendégszerető fogadtatásban részesítik szövetségeseiket és barátaikat, és biztosítják számukra a senatus elôtti kihallgatäst is, de a rhodosziak nem úgy viselkedtek ebben a háborúban, hogy a barátok és szövetségesek közé lehetne sorolni őket. (9) A rhodosziak ennek hallatán mindnyájan a földre vetették magukat, és úgy könyörögtek a consulhoz és az összes jelenlévőhöz: ne hagyják, hogy a rhodosziak ellen újabban koholt vádak többet nyomjanak a latban, mint korábbi érdemeik, amelyeknek maguk is tanúi voltak! (10) Azonnal gyászruhát öltöttek, körbelátogatták az előkelőket, és könnyek között kérték őket, hogy vizsgálják meg ügyüket, mielőtt elítélnék őket. 21. (1) Manius Iuventius Talna praezor, aki a polgárok és idegenek közti jogvitákat intézte, a rhodosziak ellen ingerelte a népet. (2) Előterjesztett egy javaslatot, hogy üzenjenek hadat a rhodosziaknak, és válasszanak ki egyet az az évi főtisztségviselők közül, hogy őt küldjék ebbe a háborúba a hajóhaddal. Remélte, hogy őrá esik majd a választás. (3) Marcus Antonius és Marcus Pomponius népzribunusok azonban szembeszegültek javaslatával. (4) Ebben az ügyben mindkét fél veszedelmes új példát szolgáltatott a jövőre nézve. A praetor azért, mert anélkül, hogy a senazus véleményét kérte és a consulokat tájékoztatta volna, saját feje után tette fel a kérdést a népnek, (5) hogy ! Polübiosz (XXX. 3. 5-7) beszámol arról, hogy a senazus oda is igerte Attalosznak Ainoszt és Maróneiát, miután azonban Attalosz elhagyta Rómát, anélkül hogy a kezükre játszott volna Eumenész megbuktatásában, bosszúból szabadnak nyilvánították a két várost. 194
