Oldal 194 [194]
OCR
fiát," aki később trónra is került.) (12) Mi: értelme volna hát erőltetni azt, ami hamarosan amúgy is az ölébe hullik? Ráadásul most rázúdult birodalmukra a gall támadás vihara, amelyet az uralkodók még összefogással és egyetértésben is nehezen tudnak feltartóztatni. (13) Ha a külső ellenség támadásához még belviszály is járul, az állam elbukik, Attalosz pedig annyit fog elérni, hogy bátyja nem királyként hal meg, saját magát viszont megfosztja a trón közeli reményétől. (14) Ha egyaránt dicsőséges tett volna az is, hogy megmenti testvére királyságát, és az is, hogy megkaparintja, akkor is inkább az előbbi dicsőség volna választandó, mert ez áll összhangban a testvéri kötelességtudattal. Mivel azonban a második lehetőség gyűlöletes, és igen közel jár a testvérgyilkossághoz, valójában nincs is mit fontolgatni többé. (15) A birodalomnak csak egy részére támasztana igényt, vagy pedig az egészet magához ragadná? Ha egy részét veszi el, erőik megoszlása miatt mindketten meggyengülnek, és ki lesznek szolgáltatva a legkülönbözőbb zaklatásoknak. Ha az egészet — akkor tehát azt akarja, hogy bátyjának magánemberként vagy beteg, öreg fejjel egyenesen földönfutóként kelljen meghalnia? (16) Hiszen, nem is szólva a tragédiákban szereplő istentelen fivérek? bűnhődéséről, emlékezetes példát nyújthat Perszeusz végzete is, aki Szamothraké szentélyében földre borulva tette le a győztes ellenség elé a királyi fejéket, amelyet testvére meggyilkolása árán szerzett meg — mintha az istenek személyesen torolták volna meg tetteit. (17) Ha mindvégig hűségesen kitart fivére mellett, dicsérni fogják kötelességtudását és állhatatosságát még azok is, akik most tüzelik őt, de valójában nem neki akarnak jót, hanem Eumenésznek rosszat. 20. (1) Ezek az érvek meggyőzték Attaloszt. Amikor bevezették a senatus elé, gratulált agyőzelemhez, beszámolt a maga — és másodsorban bátyja — érdemeiről a háború során, továbbá a gallok felkeléséről, amely nemrég hatalmas felfordulást okozott. (2) Arra kérte a senazust, küldjön követeket a gallokhoz, hogy tekintélyükkel hassanak rájuk, és lecsillapítsák őket. Miután átadott minden üzenetet a birodalom érdekében, a maga számára Ainoszt és Maróneiát kérte. (3) Igy meghiúsítva azoknak a reményeit, akik azt várták, hogy megvádolja testvérét, és a királyság felosztását fogja kérni, eltávozott a Curiából. Ritkán volt rá 1 A későbbi III. Attalosz Philométór (ur. Kr. e. 138—133) kevéssel Eumenész halála előtt született a király egy ágyasától, és 21 éven át nagybátyja, Attalosz kormányzott helyette. ? Ilyenek voltak Oidipusz fiai, Eteoklész és Polüneikész, akik a Ihébai trónjáért folyó harcban egymást ölték meg, vagy Atreusz és Ihüesztész, akiknek a viszálya több nemzedéken át beárnyékolta a Pelopidák házának sorsát. 193
