Oldal 192 [192]
OCR
Gallia. A senatus utasitotta Iuniust, hogy mielőtt elindul a maga területére, vezesse be a senatus elé a gratuláló követségeket, amelyek a világ minden tájáról érkeztek Rómába. (7) Jóllehet a megbízottak személye alapján várható volt, hogy nem sugallnak majd a fővezéreknek a római nép jóindulatával vagy méltóságával összeférhetetlen döntéseket, azért a senazusban is megvitatták az intézkedések fő elveit, hogy a megbízottaknak és a fővezéreknek már legyen mire támaszkodniuk. 18. (1) Mindenekelőtt elhatározták, hogy a makedónoknak és az illíreknek megadják a szabadságot, hogy az összes nép előtt nyilvánvalóvá váljon: a római nép fegyverei nem szolgaságot hoztak a szabadoknak, hanem szabadságot a szolgasorban sínylődőknek. (2) Így a szabadságban élő népek meggyőződhetnek arról, hogy a római nép oltalma alatt szabadságuk védett és tartós marad, a királyi uralom alatt lévők pedig bízhatnak benne, hogy uralkodójuk a római népre való tekintettel már most is kíméletesebben és igazságosabban viszonyul majd hozzájuk, ha pedig egyszer háború törne ki a római nép és uralkodójuk között, az a rómaiaknak a győzelmet, nekik pedig a szabadságot hozná meg. (3) Azt is elhatározták, hogy megszüntetik a rendkívül nagy bevételeket biztosító makedóniai ércbányák és a vidéki birtokok bérbeadását." (4) Ezeket ugyanis adóbérlő nélkül nem lehet kiaknázni, ahol pedig adóbérlő van, ott vagy az állam tulajdonjoga nem érvényesül, vagy a szövetséges nép szabadságát veszik semmibe. (5) Maguk a makedónok pedig szintén nem művelhetik őket, mert ha közprédává válik, akkor mindig lesz ok a lázongásra és a viszálykodásra. (6) c Végül pedig, attól tartva, hogy ha>? az egész nép közösen hozhat döntéseket, egy aljas népámító pusztító féktelenséggé változtathatja a szabadságot, amelyet azért kaptak, hogy üdvös mérséklettel éljenek vele, (7) úgy határoztak, Makedóniát négy körzetre osztják fel úgy, hogy mindegyiknek meglegyen a maga gyűlése, és feleannyi adót kell fizetniük a római népnek, mint eddig a királynak. (8) Hasonló utasításokat adtak Illíriával kapcsolatban is. A többi kérdést, amelyekben a megoldási lehetőségek az ügyek ott helyben való megtárgyalása során körvonalazódhattak határozottabban, a fővezérekre és a megbízottakra hagyták. ! Ezek mint a király volt birtokai a római nép tulajdonába kerültek. Végül csak az arany- és ezüstbányák kiaknázása szűnt meg, a vas- és rézbányákat tovabb miivelték (v6. XLV. 29. 11). A királyi nagybirtokokat valószínűleg felaprózták, és így adták bérbe. ? A fordítás H. J. Müller kiegészítése alapján áll. 191
