Oldal 184 [184]
OCR
még mogorva tekintete és vádlóhoz illő hangneme is fokozta. (9) Mivel semmi személyes oka nem volt, hogy nehezteljen a rhodosziakra, azok könnyen kikövetkeztethették az egyetlen római senafor kemény szavaiból, hogy milyen indulattal viseltetik irántuk az egész senazus. (10) Gaius Decimius mérsékeltebb hangon beszélt: A legtöbb esetben, amelyet Popillius felhozott, a felelősség nem a népet terheli, hanem azt a néhány embert, akik fellázították a tömeget. (11) Ezek az emberek, akik áruba bocsátják a nyelvüket, ezek hozatták a királynak hízelgő határozatokat, ezek küldték azokat a követségeket, amelyek csak szűnni nem akaró szégyent és megbánást hoztak a rhodosziakra. Mindezeknek a vétkeknek — mondta -, ha a nép hozzáállása megfelelő, a bűnösök fejére kell visszaszállniuk. (12) Szavait élénk helyesléssel fogadták, nemcsak azért, mert a közösséget felmentette a felelősség alól, hanem azért is, mert az értelmi szerzőkre hárította azt. (13) Így aztán, amikor a rhodoszi elöljárók válaszoltak a rómaiaknak, a nép egyáltalán nem fogadta akkora tetszéssel azoknak a szavait, akik mindenáron cáfolni igyekeztek a Popillius által felhozott vádakat, mint azok beszédét, akik egyetértettek Decimiusszal abban, hogy a vétkeseknek el kell nyerniük méltó büntetésüket. (14) Ezért azonnal határozatot hoztak, hogy azokat, akik bizonyíthatóan Perszeusz érdekében és a rómaiak ellen beszéltek vagy cselekedtek, halálra kell ítélni. Közülük egyesek már a rómaiak érkezésekor elmenekültek a városból, mások saját kezükkel vetettek véget életüknek. (15) A követek mindössze öt napot töltöttek Rhodoszon, majd továbbindultak Alexandria felé. A rhodosziak azonban távozásuk után is töretlen buzgalommal folytatták a pereket a jelenlétükben elfogadott határozat alapján, amelynek következetes végrehajtásában mind Decimius szelidsegenek, .! 11. (1) Ezalatt Antiokhosz, miutän sikertelenül kiserelte meg Alexandria ostromät, már elvonult a város falai alól. Egyiptom többi részét hatalmába kerítette, aztán az idősebbik Ptolemaiosz testvért," akinek az uralomra juttatása szolgált számára a háború ürügyéül, otthagyta Memphiszben, és seregével visszavonult Szíriába, hogy később elbánjon a győztessel. (2) Ptolemaiosz azonban átlátott a szitán, és úgy vélte, amíg öccse még retteg az ostromtól, visszafogadhatják őt Alexandriába; ebben húga segítségére is számíthat, és öccse tanácsadói sem lesznek ellene. (3) Így aztán addig üzengetett ! H. J. Müller kiegészítése. 2 Läsd a XLIV. 19. 6-8 jegyzeteit. 183
