Page 182 [182]
OCR
8. (1) Először azt kérdezte meg a királytól, milyen jogtalanság érte, hogy ennyire elszánt gyűlölettel kezdett háborút a római nép ellen, amellyel végveszélybe sodorta magát és birodalmát. (2) Mindnyájan a választ várták, a király azonban sokáig csak némán bámulta a földet, és sírt. (3) A consul újabb kérdést tett fel: , Ha fiatalon vetted volna át az uralmat, nem csodálkoznék ennyire, hogy nem voltál tisztában azzal, milyen hatalmas barát vagy ellenség tud lenni a római nép. (4) Te azonban már abban a háborúban is részt vettél, amelyet apád viselt ellenünk, és ismerted az erre következő békét is, amelyet kifogástalan hűséggel megtartottunk vele szemben. Milyen elgondolás vitt rá, hogy noha már megtapasztaltad a rómaiak erejét a háborúban és becsületességét a békében, a béke helyett mégis a háborút válaszd?" (5) Sem a kérdésre, sem a szemrehányásra nem kapott választ. Erre így folytatta: , De bárhogyan történt is mindez, akár emberi gyarlóságból, akár a véletlen vagy a szükségszerűség folytán, légy nyugodt! A római nép megbocsátó lelkületét már sok elbukott király és nép tapasztalta meg, és ez nemcsak reményt, de szinte határozott biztosítékot jelent számodra, hogy nem esik bántódásod." (6) Ezeket görögül mondta Perszeusznak. Ezután honfitársaihoz fordult, és latinul folytatta: , Az emberi sors forgandóságának emlékezetes példáját látjátok magatok előtt. Ezt elsősorban nektek mondom, ifjak! Úgy méltó ezért, hogy kedvező helyzetünkben senkivel se bánjunk gőgösen vagy erőszakosan, és ne bízzunk pillanatnyi szerencsénkben, mert nem tudhatjuk, mit hoz az este. (7) Végtére is az a férfi a talpán, akinek lelkét sem a jó szerencse fuvalma nem sodorja magával, sem a balsors nem töri meg." (8) Azzal feloszlatta a tanácsot, a király őrzését pedig Ouintus Aeliusra bízta. A consul aznap vendégül látta Perszeuszt, és minden tiszteletet megadott neki, amit a király helyzete megengedett. Ezután seregét elküldte a téli szálláshelyekre. 9. (1) A csapatok legnagyobb részét Amphipoliszban, a többit pedig a környező városokban helyezték el. (2) Ez lett a vége a négy éven át folyamatosan tartó háborúnak a rómaiak és Perszeusz között, és egyszersmind egy Európa legnagyobb részében és egész Kis-Ázsiában nagy hírű birodalomnak is. (3) Karanosztól, az első makedón királytól számítva a 20. uralkodó volt Perszeusz," aki Ouintus Fulvius és Lucius ! Karanosz volt a makedón birodalom mitikus alapítója és első uralkodója. Más számítás szerint (Iustinus: Világkrónika XXXIII. 2. 6) Perszeusz a 30. volt a makedón királyok sorában. 181
