Oldal 179 [179]
OCR
Aulus Postumius Albinust és Aulus Antoniust. De ez a követség nem végzett semmit, mivel Perszeusz minden erejével ragaszkodott a királyi címhez, míg Paullus azt követelte, hogy feltétel nélkül hódoljon meg a római népnek, és bízza magát és mindenét annak jóindulatára. 5. (1) Ezalatt Gnaeus Octavius kikötött hajórajával Szamothrakén. Ő is megpróbált a katonai jelenlét segítségével nyomást gyakorolni Perszeuszra, és hol fenyegetéssel, hol ígéretekkel rávenni, hogy adja meg magát. Ebben egy véletlen — vagy szándékosan előidézett — esemény is segítségére jött. (2) Lucius Atilius, egy előkelő ifjú, amikor észrevette, hogy Szamothraké népe éppen gyűlést tart, engedélyt kért a tisztségviselőktől, hogy néhány szót szólhasson hozzájuk. (3) Miután megkapta az engedélyt, így beszélt: ,Szamothrakéi vendégbarátaink! Igaz-e vagy hamis, amit hallottunk, hogy ez egy szent sziget, amelynek földje teljes egészében fenséges és tiszta?" (4) Mindnyájan azt vallották, hogy szigetüket szentnek tartják. Erre ő így folytatta: , Akkor miért mocskolja be jelenlétével egy gyilkos, miért szentségtelenítette meg Eumenész király vérével? Minden szertartás első szavai arról szólnak, hogy akiknek a keze nem tiszta, azok távozzanak a szentségek közeléből, ti pedig megengeditek, hogy szentélyetek belsejét egy orgyilkos vérmocskolt személye szennyezze be?" (5) Hellasz minden városába eljutott már a híre, hogy Eumenész királyt Euandrosz és társai majdnem meggyilkolták Delphoiban.! (6) Így a szamothrakébeliek — mivel látták, hogy az egész szigettel és a templommal együtt a rómaiak hatalmában vannak, és ettől függetlenül is úgy vélték, hogy jogos a szemrehányás — elküldték Perszeuszhoz Iheóndaszt, államuk legfőbb tisztségviselőjét (ők ezt , királynak" nevezik). Ezt üzenték vele: A krétai Euandroszt gyilkosság gyanúja terheli; (7) náluk pedig az ősök hagyománya szerint ítélőszék elé kell állniuk azoknak, akik állítólag tisztátalan kézzel léptek be a templom megszentelt határai közé. (8) Ha Euandrosz meg van győződve, hogy ártatlanul vádolják ilyen főbenjáró bűnnel, akkor jöjjön el és tisztázza magát, ha viszont nem meri alávetni magát a törvényszék ítéletének, akkor szabadítsa meg a templomot a bűn átkától, és vegye saját kezébe a sorsát. (9) Perszeusz négyszemközt azt tanácsolta Euandrosznak, hogy semmiképpen ne vállalja a törvényszéki eljárást, mert sem ügyének igazábann, sem bírái jóindulatában nem reménykedhet. (Ebben saját félelme is közrejátszott, hogy Euandrosz, ha elítélik, elárulja, hogy ő volt a szörnyű gaztett értelmi szerzője.) (10) Mi maradt más hátra — mondta -, mint bátran meghalni? ! Vö. XLII. 15. 178
