Seite 178 [178]
OCR
Hellasznak csak terhet és megpróbáltatást, maguknak a rómaiaknak pedig költséget és veszteséget jelent. (6) A római nép szerencséjének jóvoltából azonban a háború másként fejeződött be, és most a rhodosziak megragadhatják a lehetőséget, hogy gratuláljanak a fényes győzelemhez. — Ezt mondta a rhodoszi követ. A senatus így válaszolt: Amikor a rhodosziak ideküldték ezt a követséget, nem Hellasz érdekeit, nem is a római nép anyagi helyzetét, hanem Perszeusz kívánságát tartották szem előtt. (7) Ha valóban ezek aggasztották volna őket, ahogy most el akarják hitetni, akkor kellett volna követséget küldeniük, amikor Perszeusz betört seregével Ihesszáliába, és két éven át sorra ostromolta vagy hadüzenettel riogatta a görög városokat. (8) Ekkor a rhodosziak egy szót sem szóltak a békéről. De miután meghallották, hogy a rómaiak átkeltek a szurdokokon, behatoltak Makedóniába, és körülzárva tartják Perszeuszt, akkor már elküldték követségüket, semmi másért, csak, hogy Perszeuszt kimentsék a fenyegető veszélyből. — Ezzel a válasszal bocsátották el a követeket. 4. (1) Ezekben a napokban tért vissza provinciájából, Hispániából Marcus Marcellus, aki Marcolica hírneves városának elfoglalása után tíz font aranyat és összesen 1 000 000 seszertiusnyi ezüstöt szolgältatott be az ällamkincstärnak. (2) Mialatt Paullus Aemilius consu/, mint mar emlitettem, az odomantoszok területén, Szirai mellett táborozott, három nem túl előkelő követ levelet chozott neki: Perszeusz királytól. c Ennek: ! láttán, azt mondják, maga is könnyekre fakadt az emberi sors forgandóságán, (3) hogy az az ember, aki nemrégiben még kevesellte a makedón birodalmat, és megtámadta a dardánokat, illíreket, behívta a bastarndkat,’ most elveszítette seregét, földönfutóvá lett, és egy kis szigetre szorult oltalomkeresök£nt, ahol sértetlenségét csak a templom szentsége biztosítja, nem saját hatalma. (4) De mihelyt elolvasta a kezdősort: , Perszeusz király üdvözletét küldi Paullus consulnak" — minden szánalma szertefoszlott Perszeusz ostobasága láttán, hogy ennyire nincs tisztában saját helyzetével. (5) Ezért, noha a levél folytatása már nem éppen királyhoz illő könyörgéssel volt tele, a követeket felelet és válaszlevél nélkül küldte el. (6) Perszeusz rájött, melyik az a cím, amelyet egy legyőzöttnek jobb elfelejtenie, és második levelét már magánemberként küldte el. Ebben azt kérte — és így is lett —, hogy küldjenek el hozzá néhány embert, akikkel beszélhet helyzetéről és sorsa alakulásáról. (7) Három követet küldtek el hozzá: Publius Lentulust, ! Madvig kiegészítései. 2 Vö. XL. 57. 177
