Seite 177 [177]
OCR
számoltak róla, milyen erős volt a király gyalogos és lovas hadserege, ebből hány ezret vágtak le, mennyit fogtak el, (5) milyen csekély emberveszteség árán mértek ilyen súlyos vereséget az ellenségre; milyen kevés hívével menekült el a király, aki valószínűleg Szamothraké felé tart; a hajóhad készen áll az üldözésére, és sem a szárazföldön, sem a tengeren nem tud kicsúszni a kezükből. (6) Nemsokára kivezették őket a nép elé, ahol szintén elmondták ugyanezt. Így megújult a nép öröme, és amikor a consul elrendelte, hogy minden szent épületet ki kell nyitni, már indult is mindenki a gyűlésről, hogy hálát adjon az isteneknek, (7) és városszerte férfiak és nők hatalmas tömege töltötte meg a halhatatlan istenek szentélyeit. (8) A senazust visszahívták a Curiába. Elrendelték, hogy Lucius Aemilius dicső haditettének örömére tartsanak ötnapos hálaadó ünnepet az összes isten vánkosa előtt, és áldozzanak kifejlett jószágokat. (9) Úgy döntöttek, vonják partra és helyezzék szárazdokkba a hajókat, amelyek felkészülve és felszerelve horgonyoztak a Liberisen, hogy szükség esetén Makedóniába küldjék őket; (10) a legénységnek fizessék ki éves zsoldjukat, és szereljék le őket, akárcsak a többieket, akik a consul előtt felesküdtek; (11) ezenkívül szereljék le az összes katonát, akik Korkürán, Brundisiumban, az Adriai-tengernél vagy Larinum területén állomásoznak - ezekre a helyekre volt ugyanis szétosztva az a sereg, amelylyel Gaius Liciniusnak kellett volna tiszttársa segítségére sietnie, ha a helyzet megkívánja. (12) A nép előtt kihirdették, hogy a hálaünnep október 11-én kezdődik, és ezt a napot is beleértve öt napig tart. 3. (1) Gaius Licinius Nerva és Publius Decius, az Illíriából érkezett követek! bejelentették, hogy az illír sereget megsemmisítették, Gentiosz királyt elfogták, (2) és Illíria is a római nép hatalmában van. A senazus úgy döntött, hogy a Lucius Anicius praetor vezetésével és jésjeleivel végrehajtott haditett ôrômére tartsanak háromnapos hálaadó ünnepet. Az ünnep idejét a consu/ november 10—-12ére tűzte ki. (3) Egyes történetírók tudósítása szerint a rhodoszi követeket, akiket még nem engedtek haza, a győzelem hírének érkezése után behívták a senazus elé,? mintegy megszégyenítésül esztelen elbizakodottságukért. (4) Ekkor vezetőjük, Hagepolisz így beszélt: A rhodosziak azért küldték el követségüket, hogy kieszközöljék a békét a rómaiak és Perszeusz között, (5) mert ez a háború egész ! Livius itt más forrást használ, mint a XLIV. 32. 4-ben, ahol (Polübiosz alapján) úgy tudósít, hogy az illíriai események győzelmi követe M. Perperna volt. 2 Vo. XLIV. 14-15. 176
