Oldal 167 [167]
OCR
39. (1) Herculesre, csatasorunk valóban hevenyészett és rendezetlen lett volna; de legaläbb a täborunk meg volt eröditve, talältunk vizlelöhelyet, örsegekkel biztositottuk az odavezető utakat, mindenfelé felderítettük a környéket. .. Hogyne! Nem volt egyebünk, csak a puszta mező, amelyen csatázhattunk volna; cföldönfutók módjára vállaltuk volna a döntő ütközetet, úgyhogy a győzelem után sem lett volna hová visszatérnünk; .! (2) Őseitek ú úgy tartották, az erődített tábor nem más, mint a sereget minden viszontagság esetén biztosító kikötő, ahonnan csatába indulhatnak, és ahol a csata hányattatásai után menedéket találhatnak. (3) Azért vették körül erődítményrendszerrel és látták el erős védőőrséggel is, mert az a fél, amelyet megfosztottak táborától, még akkor is vesztesnek számított, ha a csatában győzött. A tábor a győztes számára támaszpont, a vesztesnek menedék. (4) Hány sereggel történt már meg, hogy a csatában nem sok szerencsével küzdött, de miután beszorították a sáncok mögé, ott kivárta a kedvező időpontot — sőt néha nem is kellett rá várni —, előrontott, és megfutamította a győztes ellenséget? (5) Ez a hely a katonák második hazája, a sánc a városfal, és minden katonának a sátra az otthona és házitűzhelye. (6) Ezekkel a nehézségekkel, amelyek mind gátjai voltak a csatának, ezt állítják szembe: És ha az ellenség a következő éjszakán elvonult volna? Mennyi erőfeszítésünkbe került volna, hogy ismét kövessük őt Makedónia túlsó végéig? — (7) Én azonban biztosra veszem, hogy az ellenség nem maradt volna itt, és nem sorakozott volna csatára, ha az lett volna a szándéka, hogy elvonul innen. Mennyivel könnyebben távozhatott volna, amíg mi messze jártunk, mint most, amikor itt ülünk a nyakán, és sem éjjel, sem nappal nem tudná kijátszani figyelmünket? (8) Mi pedig mi többet kívánhatnánk, mint azt, hogy az ellenség, amelynek a meredek folyópart által biztosított, sánccal és számos őrtoronnyal övezett táborát is meg mertük támadni, otthagyja erődítményeit, és rendezetlen menetoszlopban elvonuljon, mi pedig a nyílt mezőn hátulról törhessünk rá? Nos hát, ezért halasztottam az ütközetet tegnapról mára. (9) Hiszen én is meg akarom vívni a csatát, és mivel az Elpeiosz folyó elzárta az ellenséghez vezető utunkat, új utat nyitottam egy szurdokon át, elűzve onnan az ellenség őrcsapatait, és addig nem tágítok, amíg be nem fejeztem a háborút!" 40. (1) Beszéde után csend támadt, mivel hallgatói egy részét meggyőzte, a többiek pedig tiszteletből nem akarták őt fölöslegesen megbántani, hiszen bármiért múlt is el az alkalom, visszahozni már úgysem lehetett. ! A tagmondatot Briscoe helyezte át az 5. capitulum végéről az 1. végére. 166
