Page 164 [164]
OCR
friss erőben lévő, pihent ellenségnek. (3) De a katonák még így is olyan harci lázban égtek, hogy a consu/nak legalább olyan ügyesen kellett túljárnia saját emberei eszén, mint az ellenségén. (4) Mivel még nem sorakoztak fel mindnyájan, sürgette a katonai íribunusokat, hogy sorakoztassák már fel az embereket, ő maga pedig végigjárta az egységeket, és buzdító szavakkal lelkesítette katonáit a küzdelemre. (5) Azok kezdetben lelkesen követelték a csatára szólító jelet, de ahogy fokozódott a hőség, egyre inkább lehervadt arcukról az elszántság, egyre kedvetlenebbül kiabáltak, sőt egyesek már a pajzsukra vagy dárdájukra támaszkodtak. (6) Ekkor a consu/ már nyíltan megparancsolta az első egységek cenzurióinak, hogy jelöljék ki a tábor homlokzatát, és helyezzék el a málhát. (7) Amikor a katonák észrevették az előkészületeket, néhányan nem titkolták örömüket, hogy a consul nem kényszerítette csatára őket, hiszen ki voltak merülve a fárasztó meneteléstől és a rekkenő hőségtől. (8) A legatusok és az idegen csapatok parancsnokai, köztük Attalosz is, akik a fővezér körül voltak, mind egyetértettek a consullal, amikor azt hitték, csatát akar vállalni, mert még nekik sem árulta el halogató szándékát. (9) Most pedig, hogy hirtelen meggondolta magát, senki nem szólt semmit. Egyedül Nasica vette a bátorságot, hogy figyelmeztesse a consult: ne engedje ki a kezéből az ellenséget, amely a korábbi hadvezérekből is csúfot űzött, mert mindig kitért az ütközet elől. (10) Attól tart — mondta —, hogy az ellenség éjszaka elvonul, nekik pedig rendkívüli fáradság és veszedelem árán kell majd követniük Makedónia belsejébe, és egész nyáron kóborolhatnak a makedón hegyek ösvényein és szurdokaiban, mint a korábbi vezérek. (11) Szívből tanácsolja a consulnak, hogy támadja meg az ellenséget, amíg itt van előtte a nyílt terepen, és ne szalassza el a győzelemre kínálkozó alkalmat. (12) A consul nem sértődött meg a nagynevű ifjú szókimondó figyelmeztetésén. Így válaszolt: , Én is úgy gondolkodtam egykor, Nasica, mint te most, és egyszer majd te is úgy fogsz gondolkodni, mint én. (13) Sok háborús tapasztalat árán megtanultam, hogy mikor kell csatát vállalni, és mikor kell tartózkodni az ütközettől. Nem most, a csatasorban állva fogom elmagyarázni neked, hogy miért tanácsosabb ma veszteg maradnunk. Majd máskor megkérdezheted az okát, de most be kell érned a tapasztalt hadvezér tekintélyével." (14) Az ifjú elhallgatott, nyilván mert belátta, hogy a consu/ olyan akadályát látja a csatának, ami az ő figyelmét elkerüli. 37. (1) Miután Paullus látta, hogy kijelölték a tábor helyét és elhelyezték a málhát, először az utolsó vonalban álló ¢riariusokat vezette el, (2) majd a princepseket, miközben a Jaszazusok ott maradtak az első vonalban, hátha megmozdul az 163
