Oldal 160 [160]
OCR
rendben, kavarodás nélkül hajtsanak végre. (6) Hiszen — gondolta — ha egyszerre az egész sereggel közlik a parancsot, de nem hallja mindenki, akkor mivel az emberek nincsenek tisztában az utasítással, egyesek hozzáképzelnek még valamit, mások viszont a kelleténél kevesebbet hajtanak végre; közben mindenki összevissza kiabál, és az ellenség hamarabb tudja meg, mi készül, mint maguk a katonák. (7) Ezért úgy döntött, ezentúl a katonai zribunusok a légió rangidős centuriójának négyszemközt adják tovább a parancsot, azután ő adja tovább a sorban hozzá legközelebb vonuld centuriénak, hogy mi a feladat, az meg a következének, és így tovább; így kell eljuttatni a parancsot az előcsapatoktól az utóvédig vagy fordítva. (8) Ujításként azt is megtiltotta, hogy az éjjeli őrszemek őrködés közben pajzsot hordjanak. Az őr nem csatába megy — mondta —, hogy fegyvert használjon, hanem őrködik, hogy mihelyt észreveszi az ellenség közeledését, visszavonuljon, és másokat szólítson fegyverbe. Most az őrök sisakban, pajzsukat maguk előtt felállítva szoktak őrködni, (9) aztán ha elfáradtak, dárdájukra támaszkodnak, a fejüket lehajtják a pajzs felső peremére, és állva alszanak, úgyhogy az ellenség messziről meglátja fegyvereik csillogását, ők viszont semmit sem vesznek észre maguk körül. (10) Az előőrsök szolgálati rendjét is megváltoztatta. Eddig az volt a szokás, hogy mindenki egész nap fegyverben állomásozott odakint, a lovasok lovai fel voltak szerszámozva, ezért nyári napokon, a szüntelenül perzselő napsütésben az órákig tartó hőség annyira kiszívta az emberek és lovak erejét, hogy gyakran még csekély létszámú pihent ellenség is nehéz helyzetbe hozta őket. (11) Ezért elrendelte, hogy a hajnalban előőrsszolgálatba lépők délben vonuljanak el, és délutánra mások foglalják el a helyüket, mert így sohasem fordulhat elő, hogy friss ellenség fáradt rómaiak ellen intéz támadást. 34. (1) A consul, miután gyűlésbe hívott katonái előtt ismertette ezeket a döntéseit, hasonló beszédet mondott, mint a Városban: (2) A hadseregben egyedül a hadvezér feladata, hogy eldöntse és megtervezze, mi a teendő, olykor egymagában, olykor azokkal együtt, akiket meghívott a haditanácsba. Azok pedig, akiket nem hívott meg, se nyilvánosan, se egymás között ne hangoztassák a saját ötleteiket. (3) A katona három dologgal törődjön: teste legyen a lehető legedzettebb és legmozgékonyabb, fegyverei legyenek használatra készen, és tartson készen élelmet arra az esetre, ha váratlan parancs érkezik; (4) vegye tudomásul, hogy vele kapcsolatban minden egyéb a halhatatlan istenek és a fővezér dolga. Abban a seregben, ahol a katonák tanácskoznak, a fővezér pedig mindig a tömeg véle2 ményéhez próbál alkalmazkodni, egészségtelen állapotok uralkodnak. (5) O 159
