Page 148 [148]
OCR
sorsolást, ezért dőlt el így, és mellettem állnak majd hadviselés közben is. (4) Ezt jó előjelként kimondhatom és remélhetem; azt azonban határozottan merem állítani, hogy minden erőmmel arra fogok törekedni, hogy ne okozzak csalódást nektek. (5) Mindarról, ami a háborúhoz szükséges, a senaéus döntést hozott, és ennek végrehajtásáról — mivel nekem azonnal útra kell kelnem, amit magam sem bánok - kiváló tiszttársam, Gaius Licinius fog gondoskodni, éppen olyan lelkiismeretesen, mintha neki magának kellene megvívnia ezt a háborút. (6) Csakis annak adjatok hitelt, amit megírok a senazusnak és nektek, az ellenőrizhetetlen eredetű híreszteléseket pedig ne hizlaljátok tovább saját hiszékenységetekkel! (7) Mint megfigyeltem, ebben a háborúban különösen érvényesül az az általános jelenség, hogy senki sem képes annyira közönyös maradni a szóbeszéddel szemben, hogy az alá ne ássa a morálját. (8) Minden beszélgető társaságban, sőt — isten ments! — minden lakomán akadnak, akik gondolatban hadseregek élén masíroznak Makedóniába, és tudják, hol kell tábort ütni, mely pontokat kell őrcsapatokkal megszállni, mikor és melyik szurdokon át kell behatolni Makedóniába, hol kell felállítani a raktárakat, milyen szárazföldi és tengeri útvonalakon kell az utánpótlást szállítani, mikor kell az ellenséggel összecsapni, mikor ajánlatosabb veszteg maradni. (9) Sőt nem elég, hogy előírják, mi a teendő, de ha a consul bármit másképp csinál, mint ahogy ők elképzelték, olyan vádbeszédet mondanak ellene, mintha máris a törvényszék előtt állna. (10) Ez a hozzáállás eléggé hátráltatja azokat, akik a hadműveleteket vezetik. Hisz nem mindenki képes a rosszindulatú híreszteléseket olyan szilárd és állhatatos lélekkel viselni, mint egykor Ouintus Fabius,! aki inkább tűrte, hogy a nép felfuvalkodottságában korlátozza fővezéri hatáskörét, semhogy a népszerűség kedvéért rosszul szolgálja az állam érdekeit. (11) Polgárok, szerintem is ráfér a hadvezérre a jó tanács; sőt igazság szerint azt, aki mindenben csakis a saját feje után megy, inkább gőgösnek tartom, mint bölcsnek. (12) Akkor hát? A hadvezéreknek elsősorban okos emberek adjanak tanácsot, akik szakértői a hadvezetés tudományának, és megvan a gyakorlati tapasztalatuk is; másodsorban olyanok, akik részt vesznek a hadműveletekben, látják a helyszínt, az ellenséget, a megfelelő alkalmat, egyszóval akik ,egy hajóban eveznek" a hadvezérrel, és osztoznak vele a veszélyben. (13) Ezért ha valaki úgy gondolja, hogy majd ő hasznos tanácsokat ad nekem a háborúban, ahová készülök, az ne vonja meg ezt a segítséget az államtól, hanem tartson velem Makedóniába! Kap tőlem hajót, lovat, sátrat, még útravalót is. (14) De akinek ehhez nem fűlik a foga, és inkább a városi henyélést választja a tábori élet viszontagságai helyett, az ne akarja az én hajómat a partról kormányozni! ! Vö. XXIII. 25-26. 147
