Seite 141 [141]
OCR
(8) A rhodosziak kérkedve sorolták fel a római népnek tett szolgálataikat, sőt jóformán a győzelem oroszlánrészét is maguknak tulajdonították, legalábbis ami Antiokhosz királyt illeti. (9) Aztán hozzátették, hogy barátságuk Perszeusz királlyal még abban az időben kezdődött, amikor béke volt a makedónok és rómaiak között. Ezt a barátságot — mondták — nem saját jószántukból szakították meg, hiszen a király semmit nem vétett nekik, hanem csak azért, mert a rómaiaknak úgy tetszett, hogy őket is bevonják szövetségeseikként a háborúba. (10) Már harmadik éve szenvedik ennek a háborúnak sokféle hátrányát: a tengeri kereskedelem megszűnt, szigetük pedig szegény, és lakossága tengeri úton importált élelmiszerből él.! (11) Mivel helyzetük már tűrhetetlenné vált, Perszeusz királyhoz is követeket küldtek Makedóniába, hogy közöljék vele: a rhodosziak szeretnék, ha békét kötne a rómaiakkal. Öket is ugyanilyen üzenettel küldték Rómába. (12) A rhodosziak fontolóra fogják venni, hogyan lépjenek fel azzal a féllel szemben, amelyik miatt nem fejeződhet be a háború. (13) Meggyőződésem, hogy ezeket a szavakat még ma sem lehet felháborodás nélkül olvasni és hallgatni — ennek alapján elképzelhető, milyen lelkiállapotban hallgatták mindezt végig az atyák. 15. (1) Claudius azt írja, hogy nem is válaszoltak nekik, csak a senazus határozatát olvasták fel, amelyben a római nép szabadnak nyilvánítja a károkat és a lükiaiakat,? és erről mindkét népet azonnal írásban értesíti; (2) a követség vezetője pedig, akinek nagy hangja az előbb még alig fért el a Curiában, ennek hallatán összeesett. (3) Más szerzők szerint a következő választ kapták: A római nép már ennek a háborúnak a kezdetén megbízható forrásokból értesült arról, hogy a rhodosziak Perszeusz királlyal titkos terveket szőnek a római állam ellen. (4) Ha eddig kétségeik lettek volna efelől, a követek iménti szavai minden bizonytalanságot eloszlattak, hisz az álnokság végül rendszerint magától lelepleződik, még akkor is, ha kezdetben nagyon elővigyázatos. (5) Most az egész világon a rhodosziak játsszák a döntőbíró szerepét a háború és béke ügyében, a rómaiak pedig majd az ő intésüket lesik, hogy felvegyék vagy letegyék a fegyvert. A békekötések tanúi ezentúl nem az istenek, hanem a rhodosziak lesznek. (6) Szóval ha a ! A fordítás Madvig szövegjavításain alapul. ? Rendkívül súlyos csapás a rhodosziakra, hiszen a Philipposz leverése után kötött békeszerződés Káriát és Lükiát az ő fennhatóságuk alá rendelte (XXXVII. 55. 5—6). A két terület gyakorlatilag csak 167-ben nyerte vissza szabadságát (XLV. 25. 6). 3 Vö. XLII. 26. 8. 140
