Oldal 140 [140]
OCR
(12) A történetírók rendkívül eltérő módon nyilatkoznak Eumenész királyról. Ha Valerius Antiasnak adunk hitelt, ő azt írja, hogy Eumenész sem a praefort nem segítette hajóhadával, bár az több levélben is felszólította őt erre, sem a consultól nem barátsággal vált el, amikor hazatért Kis-Ázsiába: megneheztelt rá, mert az nem engedte meg, hogy emberei a rómaiakkal együtt táborozzanak." (13) Sôt — írja — még arra sem volt hajlandó, hogy otthagyja a rómaiaknak a magával hozott gall lovasokat. (14) Öccse, Attalosz azonban ott maradt a consul mellett, továbbra is töretlen és őszinte hűséget tanúsított, és kiváló szolgálatokat tett ebben a háborúban. 14. (1) Mialatt Makedóniában folyt a háború, követek érkeztek Rómába az Alpokon túlról, az egyik gall fejedelemtől — a feljegyzések szerint a neve Balanus volt, de arról nincs tudósítás, hogy melyik törzshöz tartozott —, és támogatásukat ajánlották fel a makedón háborúhoz. (2) A senatus köszönetet mondott és ajándékokat küldött neki: egy két font súlyú arany nyakperecet, négy font súlyú arany áldozótálakat és egy bogláros lovat lovassági fegyverekkel együtt. (3) A gallok után érkeztek meg a pamphüliai követek,? akik egy 20 000 Philipposz-aranyból álló aranykoszorút vittek a Curiába, és kérésükre engedélyt kaptak, hogy ezt ajándékként elhelyezzék a Legjobb és Leghatalmasabb Iuppiter szentélyfülkéjében, és áldozatot mutassanak be a Capitoliumon. (4) A követek a barátságot szerették volna megújítani a rómaiakkal. Jóindulatú választ kaptak, és a senazus mindegyiküknek 2000 bronzpénzt küldött ajándékba. (5) Ezután meghallgatták Prusziasz király követeit, majd nem sokkal utánuk a rhodosziakat," akik ugyanarról a dologról nagyon eltérően nyilatkoztak. (6) Mindkét követség célja az volt, hogy állítsák helyre a békét Perszeusz királlyal. Prusziasz üzenete inkább könyörgés volt, mint követelés. Kijelentette, hogy eddig is a rómaiak oldalán állt, és ez így is lesz, amíg csak tart a háború. (7) Csakhogy — üzente — amikor követek érkeztek hozzá Perszeusztól a rómaiak elleni háború befejezése ügyében, ő megígérte nekik, hogy közbenjár a senazusnál. Ezért kéri, hogy ha rá tudják szánni magukat a békülésre, vegyék úgy, hogy a béke helyreállításában ő is szerepet játszott. — Ezt az üzenetet hozták a király követei. ! Az idegen segédcsapatok általában külön szoktak táborozni. ? A követség valószínűleg Aszpendosz és Szidé területéről érkezett, amelyek 188 óta függetlenek voltak. Ekkoriban ugyanis Pamphülia nagy része pergamoni fennhatóság alatt állt. 3 A rhodoszi követjäräs előzményeiről lásd XLIV. 23. 4-10, 29. 6-8. 139
