OCR
felszaladtak a szorosan összezárt pajzsokon a teknősbéka alsó szélétől a felsőig, és hol a legszélén, mintha várat védenének, hol középen csaptak össze, éppen olyan mozgással, mintha szilárd talajon állnának. (8) Ehhez hasonló teknősbéka-alakzat nyomult a fal legalacsonyabb részéhez. Amikor erre felszaladtak a katonák, egy szintbe kerültek a fal védőivel. Miután ezeket lekergették a falról, két jelvényre való katona behatolt a városba. (9) Csak annyi volt a különbség az előadáshoz képest, hogy elöl és kétoldalt a legszélen állók nem a fejük fölé emelték a pajzsukat, hogy testük ne váljon védtelenné, hanem a harcban szokásos módon maguk elé tartották. Így nem sebesítették meg őket előrenyomulás közben a falról rájuk dobott dárdák, azokat pedig, amelyeket a teknősbékára hajítottak, esőcseppek módjára vezette le a földre a csúszós, lejtős pajzsfedél, és nem tettek kárt senkiben. (10) A consul Hérakleion elfoglalása után ide telepítette át táborát, úgy téve, mintha tovább akarna nyomulni Dionig, majd miután onnan elűzte a királyt, Pieriába. (11) Valójában azonban már a téli elszállásolást készítette elő: parancsot adott, hogy javítsák ki a Ihesszáliából odavezető utakat, amelyeken utánpótlást lehet szállítani, keressenek megfelelő helyet a raktáraknak, és húzzanak fel épületeket, ahol az élelmiszer-szállítók meghálhatnak. 10. (1) Perszeusz, amikor végre magához tért a nagy rémületből, azt kívánta, bárcsak szembeszegültek volna parancsával, amikor ijedtében elrendelte, hogy Pellában őrzött kincseit dobják a tengerbe, Ihesszalonikében pedig gyújtsák fel a hajóépítő műhelyeket. (2) Andronikosz, akit Ihesszalonikébe küldött, húzta az időt, és meghagyta a lehetőséget a királynak, hogy meggondolja magát — igy is lett. (3) Nikiasz kevésbé volt elővigyázatos: Pellában a tengerbe szóratta a Phakoszban őrzött pénz egy részét, (4) de mint kiderült, nem követett el jóvátehetetlen hibát, mert búvárokkal majdnem az összes pénzt sikerült felszínre hozatni. A király annyira szégyellte magát ijedsége miatt, hogy titokban megölette a búvárokat, aztán Andronikoszt és Nikiaszt is, hogy esztelen parancsainak ne maradjon tanúja. (5) Gaius Marcius közben hajórajával elindult Hérakleionból Ihesszalonikéhez; partra tette katonáit, több helyen széltében-hosszában végigpusztította a környéket, a városból előtörő ellenséget pedig több szerencsés összecsapás során visszakergette a falak mögé. (6) Aztán magát a várost kezdte fenyegetni, de a védők mindenféle hajítógépeket állítottak fel a falakon, és az ezekből kilőtt kövekkel nemcsak a falak körül kószáló, vigyázatlanul közelítő katonákat, hanem még a hajókon tartózkodókat is el-eltalálták. (7) Ezért a rómaiak viszszarendelték a katonákat a hajókra, feladták Ihesszaloniké ostromát, és elhajóztak Aineiához. 135