Oldal 130 [130]
OCR
cus Claudius &s a consu/ fia, Quintus Marcius lettek. (3) Hamarosan elindult a nyomukban az egész római haderő. Az út azonban annyira meredek, egyenetlen és omladékos volt, hogy az előreküldött katonák málha nélkül is alig tettek meg 15 mérföldnyi utat két nap alatt; aztán megszálltak egy Dierosz nevű helyet. (4) Másnap innen hét mérföldet haladtak előre, majd elfoglaltak egy dombot nem messze az ellenség táborától. Visszaüzentek a consulnak, hogy az ellenség közelébe értek, megszálltak egy biztonságos és minden szempontból megfelelő helyet; a consul jöjjön utánuk, amilyen erőltetett menetben csak tud. (5) A consul már kezdett aggódni a választott útvonal nehézségei miatt, de azért a maroknyi csapatért is, akiket előreküldött az ellenséges őrségek közé. Ekkor érkezett meg hozzá a futár az Aszkurisz-mocsár mellett. (6) Így aztán ismét bizakodni kezdett, és amikor csapatai újra egyesültek, az általuk megszállt magaslaton ütött tábort, az ottani terepviszonyokhoz alkalmazkodva. (7) Innen nemcsak az ellenség tábora tárult a szemük elé, amely egy mérföldnél alig távolabb feküdt, de az egész vidék Dionig és Philáig, sőt a tengerpart is, mert a magas oromról igen messzire el lehetett látni. (8) A katonák felbátorodtak ettől a látványtól, hogy közvetlen közelről pillanthatták meg mintegy az egész háborút, a király összes csapatát és az ellenség földjét. (9) Lelkesen sürgették a consult, hogy már most vezesse seregüket az ellenséges tábor ellen; de mivel a kimerítő úton elfáradtak, kaptak egy nap pihenőt. (10) Harmadnap a consu/ elindult végre az ellenség ellen, csapatai egy részét hátrahagyva a tábor védelmére. 4. (1) Amikor Hippiasz, akit a király nemrég küldött oda a szurdok védelmére, megpillantotta a dombon álló római tábort, katonáit lélekben felkészítette a csatára, majd elindult a consul közeledő menetoszlopa elé. (2) A rómaiak is málha nélkül vonultak ki az ütközetre, az ellenség is a könnyűfegyverzetűeket, az ütközet kiprovokálására legalkalmasabb fegyvernemet vonultatta fel. (3) Így aztán alighogy egymás közelébe értek, elhajították dárdáikat. A tervszerűtlen összecsapásban mindkét oldalon sok sebesülés esett, de kevesen haltak meg. (4) Mindez másnapra még jobban felkorbácsolta harci kedvüket. Ekkor már nagyobb csapatokkal és ádázabb dühvel csaptak össze, csakhogy a csatasorok felfejlesztésére nem volt elég hely: az ék alakban elkeskenyedő hegyháton még egy három egységnyi arcvonal is alig fért el.(5) Ezért csak néhányan küzdöttek, a többség pedig — főleg a nehézfegyverzetűek — álldogált és nézte az ütközetet. (6) A könnyűfegyverzetűek az egyenetlen hegyoldalon is előre tudtak törni, oldalba támadni az ellenséges könnyűfegyverzetűeket, és harcba bocsátkozni velük, akár kedvező volt a terep, akár kedvezőtlen. Csak az éjszaka választotta 129
