Oldal 121 [121]
OCR
odaküldték zriumvirekkent Titus Annius Luscust, Publius Decius Subolót és Marcus Cornelius Cethegust. (2) Szintén ebben az évben történt, hogy Gaius Popillius és Gnaeus Octavius, a Hellaszba küldött követek először Ihébaiban olvasták fel a senazus határozatát, majd a Peloponnészosz minden városát végigjárták vele, és kihirdették, hogy a római tisztségviselőknek senki ne adjon semmit a háború céljaira azon kívül, amit a senatus előírt. (3) Ez a határozat bizalmat keltett a görögökben a jövőre, hogy megszabadulnak a terhektől és költségektől, amelyekbe már-már belerokkantak, mert minden tisztségviselő más-más szolgáltatást követelt tőlük. (4) Amikor Aigionban az akhájok szövetségi gyűlése fogadta a követeket, szívélyes szavaik hasonló viszonzásra találtak. Ugy hagyták maguk mögött ezt a maradéktalanul hűséges népet, hogy nagy reményeket keltettek bennük a jövőre nézve. Ezután átkeltek Aitóliába. (5) Itt még nem tört ugyan ki a belviszály, de ott volt a levegőben a kölcsönös gyanakvás és vádaskodás. (6) A követek túszokat szedtek tőlük, de nem oldották meg a helyzetet; így utaztak tovább Akarnaniába. (7) Az akarnanok Ihürreionban fogadták őket gyűlésükön. Köztük is pártviszály dúlt. Egyes vezetők azt követelték, telepítsenek városaikba helyőrségeket, hogy megfékezhessék azoknak az esztelenségét, akik a makedónok oldalára próbálják állítani a szövetséget. (8) Mások viszont tiltakoztak ez ellen, hogy békés, szövetséges városaikat ne érje olyan gyalázat, amilyet háborúban elfoglalt ellenséges városok szoktak elszenvedni. (9) A rómaiak méltányolták ezt a kérést. A követek visszatértek Lariszába Hostilius proconsulhoz, akinek a megbizäsából útra keltek. (10) Hostilius maga mellett tartotta Octaviust, Popilliust pedig mintegy 1000 katonával Ambrakiába küldte téli szállásra. 18. (1) Perszeusz a tél kezdetén nem merte elhagyni Makedónia területét, nehogy a rómaiak valahol behatoljanak védtelenül maradt országába. De a téli napforduló idején, amikor Ihesszália felől a nagy hó miatt járhatatlanná váltak a hegyek, (2) úgy vélte, itt az alkalom, hogy letörje szomszédai reményeit és harci kedvét, nehogy hátba támadják, ha majd a rómaiak elleni háború köti le a figyelmét. Mivel Ihräkia felöl Kotüsz szavatolta szämära a beket, Epeirosz reszeröl Kephalosz, aki váratlanul elpártolt a rómaiaktól, (3) a dardánokat pedig megfékezte a közelmúltban vívott háború, Perszeusz úgy látta, csak az Illíria felőli védtelen határvidéken fenyeget veszély: az illírek maguk sem nyughatnak, ráadásul átengedik területükön a rómaiakat is. Bízva abban, hogy ha legyőzi a szomszédos illír törzseket, a már régóta ingadozó Gentiosz királyt is rá tudja venni a szövetségkötésre, (4) 10 000 fönyi, reszben phalanxharcosokböl ällé gyalogsäg120
