Oldal 114 [114]
OCR
(3) Claudiust annyira elvakította a kapzsiságát kecsegtető remény, hogy egyet sem tartott magánál a hozzá érkezett hírnökök közül, túszokat sem követelt annak zálogául, hogy nem akarják csapdába csalni, felderítőket sem küldött ki, sőt még szavát sem vette a városbelieknek. Egyszerűen kitűzték a napot, azután útra kelt Lükhnidosz alól, és a másik várostól 12 mérföldnyire ütött tábort. (4) Innen a negyedik őrségváltáskor indult tovább, táborában mintegy 1000 főnyi őrséget hagyva hátra. Rendezetlenül, hosszúra nyúlt menetoszlopban, és mivel az éjszakai bolyongás során szétszóródtak, egymástól elmaradozva érkeztek meg a városhoz. (5) Gondatlanságuk csak növekedett, miután egyetlen fegyverest sem láttak a falakon. Mihelyt azonban lőtávolon belül értek, a városbeliek egyszerre két kapun át intéztek kitörést ellenük. A kitörő védők csatakiáltására roppant ricsaj felelt a falakról: asszonyok üvöltöztek, érctárgyakkal csörömpöltek, és a vegyes, rabszolgákkal keveredett tömegből a legkülönfélébb hangok hallatszottak. (6) A sokrétű és több irányból indított lélektani hadviselés eredménye az lett, hogy a rómaiak a kitörő harcosok első viharos támadását sem tudták elviselni. Így többet vágtak le közülük futás, mint harc közben; alig 2000 ember jutott vissza a táborba a /egatussal együtt. (7) Mivel elég hosszú volt a táborig vezető út, annyival több kimerült katonát érhetett utol az ellenség. (8) Appius meg sem várta a táborban, hogy futás közben szétszóródott emberei összegyűljenek — noha így megmenthette volna azokat, akik elszéledtek a földeken —, hanem azonnal visszavezette megvert serege maradványait Lükhnidosz alá. 11. (1) Ezeknek és más sikertelen makedóniai hadműveleteknek a hírét Sextus Digitius katonai ¢ribunus vitte meg Rómába, aki egy áldozat bemutatására érkezett haza. (2) Az atyák aggodalmukban, nehogy még megalázóbb vereséget szenvedjenek a rómaiak, elküldték Makedóniába követként Marcus Fulvius Flaccust és Marcus Caninius Rebilust, hogy saját tapasztalataik alapján tegyenek jelentést arról, mi folyik ott. (3) Ezenkívül utasították Aulus Atilius consult, hogy januárra tűzze ki a consulválasztó gyűlés időpontját, és a lehető leghamarabb térjen vissza a Városba. (4) Addig is megbiztäk Marcus Raecius praetort, hogy rendeletben hívja vissza a senatorokat Rómába egész Itáliából, kivéve akik állami megbízásból vannak távol, (5) akik pedig Rómában tartózkodnak, azok közül senki nem távozhat a Város egymérföldes körzetéből. Minden úgy történt, ahogy a senatus elrendelte. (6) A consulválasztást január 28-án tartották meg: Ouintus Marcius Philippus (másodszor) és Gnaeus Servilius Caepio lett a győztes. (7) Három nap múlva praetorra valasztottak Gaius Decimiust, Marcus Claudius Marcellust, Gaius 113
