Oldal 105 [105]
OCR
rút. (8) Erre az aguileiabeliek azt felelték: ők csak annyit tudnak és mernek biztosan állítani, hogy a katonák 30 napra elegendő gabonát kaptak, és olyan embereket szedtek össze és vittek magukkal kalauznak, akik ismerik az Itáliából Makedóniába vezető utakat. (9) A senatus ugyancsak felháborodott a consu/ rendkívüli merészségén, hogy saját hadszínterét otthagyva átvonul seregével a máséra,! új és veszedelmes úton, idegen népek között, és mindenféle népség előtt megnyitja az utat Itáliába. (10) Az atyák teljes létszámban úgy döntöttek, hogy Gaius Sulpicius praetor jelöljön ki a senatusból három követet; ezek még aznap induljanak el a Városból, a lehető leggyorsabban kerítsék elő Cassius consult a föld alól is, (11) és közöljék vele: egyetlen nép ellen sem kezdhet háborút, csak amelyikkel szemben ezt a senazus elrendelte. (12) Marcus Cornelius Cethegus, Marcus Fulvius és Publius Marcius Rex indult utána követségbe. Így a consul és serege miatti aggodalom miatt Aquileia megerődítésének gondját egyelőre elhalasztották. 2. (1) Ezután több hispániai nép követeit fogadta a senazus, mindkét provinciából. (2) A római tisztségviselők kapzsisága és túlkapásai miatt emeltek panaszt; térdre borulva kérték a senazust, ne engedje, hogy szövetséges létükre rútabbul kifosszák és zaklassák őket, mint az ellenséget. (3) Sok egyéb megaláztatást is felpanaszoltak, ebből azonban csak a vesztegetés vádja bizonyult kétségtelennek. Ezért az atyák megbízták Lucius Canuleius praezort, akinek a sorsolásnál Hispánia jutott, hogy minden egyes ember ügyében, akiktől a hispánok visszakövetelik a pénzüket, jelöljön ki a senazori rendből öt-öt vizsgálóbírót, a hispánoknak pedig engedje meg, hogy tetszésük szerint válasszanak maguknak jogi képviselőt. (4) A követeket behívták a Curiába, majd felolvasták előttük a senazus határozatát, és felszólították őket, hogy nevezzék meg képviselőiket. (5) Négy embert neveztek meg: Marcus Porcius Catót, Publius Cornelius Scipiót (Gnaeus fiát), Lucius Aemilius Paullust és Gaius Sulpicius Galust.? (6) Először Marcus Titinius ügyében választottak vizsgálóbírákat, aki Aulus Manlius és Marcus Iunius consulsága idején [178] volt praetor Hispania Citeri! Hasonlóképpen járt el 207-ben Ti. Claudius Nero, aki saját hadszínterét elhagyva sietett tiszttársa, M. Livius Salinator segítségére, és ennek a lépésének volt köszönhető, hogy egyesült erővel sikerült megállítaniuk Hasdrubal behatolását Itáliába a Metaurus folyónál. Livius azonban vele kapcsolatban is megjegyzi, hogy eljárását csak a belőle következő gy6zelem tette menthetôvé (XXVII. 43. 6-44. 2). ? A négy ember közül hármat bizonyosan személyes szálak fűztek Hispäniähoz: Cato 195-ben consulként hadakozott ott, Scipio 194-193-ban praetorként, akärcsak Paullus 191-189-ben. 104
