Oldal 97 [97]
OCR
(5) A lovasságot náluk a legelőkelőbb ifjak alkotják, a lovagságból nevelődnek ki a senatorok, €s a consulokat, a hadvezéreket azok közül választják, akiket innen felvettek az atyák közé. Nos, ezektől szereztük azt a fegyverzsákmányt, amelyet az imént osztottunk szét közöttetek. (6) De gyalogos légióik fölött aratott győzelmetek sem kisebb, hisz éjszaka elmenekültek előletek: úgy nyüzsögtek a folyóban, rémülten kapálózva, mint valami hajótöröttek. (7) Nekünk, ha üldözőbe vesszük a legyőzötteket, könnyebb lesz átkelnünk a Péneioszon, mint nekik pánikszerű menekülésük közben, és ha átértünk, azonnal megostromoljuk táborukat, amelyet már ma elfoglaltunk volna, ha el nem menekülnek. (8) Ha pedig csatasorban akarják döntésre vinni a dolgot, a gyalogosok harcától ugyanazt az eredményt várhatjátok, mint amit a lovasok ütközetében láthattatok." (9) Akik a győzelmet kivívták, dagadó kebellel, vállukon az ellenségtől szerzett fegyverzsákmánnyal hallgatták tetteik felsorolását, (10) a történtekből reményt merítve a jövőre is. De a gyalogosok is fellelkesültek a többiek dicsőségén, elsősorban a makedón p/alanx katonái: ők is alig várták az alkalmat, hogy szolgálatot tehessenek a királynak, és hasonló dicsőséggel harcolhassanak az ellenség ellen. A király feloszlatta a gyűlést. (11) Másnap elindult onnan, és Mopszelosz mellett ütötte fel táborát. Ez egy domb a Iempé előtt, Larisza és Gonnoi között. 62. (1) A rómaiak nem tágítottak a Péneiosz partjától, de biztosabb helyre telepítették át táborukat. (2) Ide érkezett meg a numida Misacenes 1000 lovassal, 1000 gyalogossal és 22 elefánttal. (3) A király ezekben a napokban haditanácsot tartott a háború egészéről. Mivel már lecsillapodott a győzelem utáni harcias közhangulat, néhány barátja vette a bátorságot, és azt javasolta neki, hogy kedvező helyzetét inkább egy tisztességes béke elérésére használja fel, semhogy hiú reményeit hajszolva viszszafordíthatatlanul saját bukását okozza. (4) A bölcs és méltán szerencsés ember sajátsága — mondták —, hogy mértéket tud tartani a sikerben, és nem bízik túlságosan a pillanatnyi szerencse napsütésében. (5) Küldjön követeket a consu/hoz, hogy megújítsák a szerződést ugyanazokkal a feltételekkel, amelyekkel apja, Philipposz a győztes Titus Ouinctiustól elnyerte a békét. (6) Hiszen nem is érhetne véget szebben a háború, mint ezzel az emlékezetes ütközettel, és nem is kínálkozhat biztosabb remény a tartós békére, mint most, amikor a csatavesztéstől megzavarodott rómaiak engedékenyebbek lesznek a tárgyalások során. (7) De ha a rómaiak velük született makacsságuk folytán még most is visszautasítanák a méltányos feltételeket, az istenek és az emberek is tanúi lesznek Persze96
