Oldal 96 [96]
OCR
rukba, mindannyian örültek, de így is kirítt közülük a thrákok féktelen jókedve: énekszóval tértek vissza, lándzsáik hegyén levágott ellenséges fejekkel. (3) A rómaiak nemcsak elcsüggedtek a csatavesztés miatt, de féltek is, hogy az ellenség azonnal megtámadja táborukat. Eumenész azt tanácsolta a consulnak, hogy helyezzék át a tábort a Péneiosz túlsó partjára, és a folyó szolgáljon számukra erődítményként, amíg a megrémült katonák ismét bátorságra kapnak. (4) A consulnak nem esett jól, hogy ezzel szégyenletes módon be kell ismernie félelmét, de végül engedett a józan észnek: az éj csendjében átkelt a folyón csapataival, és a túlsó parton épített erődített tábort. (5) Amikor a király másnap kivonult, hogy az ellenséget csatára provokálja, és meglátta annak új táborát a folyón túl, védett helyen, elismerte, hogy kár volt előző nap nem üldözni tovább a megvert sereget, de még annál is nagyobb hiba volt, hogy nem használta ki az éjszakát. (6) Hiszen — gondolta — ha seregéből senki mást nem mozgósít, csak a könnyűfegyverzetűeket küldi ki, már akkor is a megzavarodott ellenség nagy részét megsemmisíthette volna a folyón való átkelés közben. (7) Noha a rómaiak egyelőre megszabadultak a félelemtől, mivel táboruk biztos helyen volt, mégis sok minden, de különösen a hírnevükön esett csorba bántotta őket. (8) A haditanácsban, a consu/ előtt mindenki az aitölokat tette felelőssé, azt állítva, hogy először ők rémültek halálra és futottak meg, (9) és az ő félelmük terjedt azután tovább a többi görög szövetségesre. Azt az öt aitól vezetőt, akik szemtanúk vallomása szerint elsőként futamodtak meg, Rómába küldtek.! (10) A thesszäliaiakat dicséretben részesítették a gyűlés előtt, és vezéreiket még ki is tüntették bátorságukért. 61. (1) Az elesett ellenséges katonákról leszedett fegyverzsákmányt a király elé hordták. (2) Ebből ő egyeseknek díszes fegyvereket, másoknak lovakat, ismét másoknak foglyokat ajándékozott. A pajzsok száma több mint 1500-ra, a páncéloké és mellvérteké több mint 1000-re, a sisakoké, kardoké és a különféle hajítófegyvereké még sokkal többre rúgott. (3) Ezt az önmagában is örvendetes és nagyszerű tényt sokszorosára nagyította a király beszéde a gyűlésbe hívott sereg előtt: (4) , A ma történtekből előre tudhatjátok, mi lesz a háború vége. Szétvertétek az ellenséges sereg kiválóbb részét, az állítólag legyőzhetetlen római lovasságot. ! Polübiosz (XXVII. 15. 14) szerint a dolog hátterében Lükiszkosz aitól szzrazégosz állt, aki úgy szabadult meg politikai ellenfeleitől, hogy rájuk hárította a felelősséget a csatavesztésért. 95
