Oldal 83 [83]
OCR
A thébaiaknál nem értek el semmit, noha vezetőik elítéltetése és aszáműzöttek hazajuttatása miatt nehezteltek a rómaiakra. (9) Koróneia és Haliartosz lakói, akikben mintha veleszületett rokonszenv élt volna a királyok iránt, követeket küldtek Makedóniába, és helyőrséget kértek, hogy meg tudják védeni magukat a thébaiak féktelen önkényével szemben. (10) A követeknek a király azt válaszolta, hogy nem küldhet nekik csapatokat a rómaiakkal kötött fegyverszünet miatt, de azt tanácsolja, igyekezzenek védekezni a thébaiak túlkapásai ellen, ahogy tudnak, anélkül hogy a rómaiaknak ürügyet szolgáltatnának a könyörtelen beavatkozásra. 47. (1) Miután Marcius és Atilius visszatértek Rómába, a Capitoliumon beszámoltak követségükről, és azzal voltak a legjobban megelégedve, hogy a fegyverszünettel és a béke reményével sikerült rászedniük a királyt. (2) © ugyanis - mondták — már teljesen befejezte háborús előkészületeit, míg a rómaiak még sehol sem tartanak, úgyhogy a király minden előnyös pontot el tudott volna foglalni, még mielőtt a római sereg átkel Hellaszba. (3) De most, hogy a fegyverszünettel időt nyertek, kiegyenlítődtek a háború esélyei. Ö már nem fog ennél jobban felkészülni, viszont a rómaiak mindennel jobban felszerelkezve kezdhetik meg a háborút. Ügyesen felbomlasztották a boiót szövetséget is, hogy többé ne csatlakozhasson egyhangú határozattal a makedónokhoz. (4) A senatus nagy része rendkívül ésszerűnek tartotta és helyeselte eljárásukat, de az öregebb senazorok, akikben még élt a régi erkölcsök emléke, kijelentették, hogy a követség magatartásában nem ismernek rá a római jellemre. (5) A régiek — mondták — nem cselvetéssel viselték a háborút, nem éjszakai rajtaütésekkel, megfutamodást színlelve, majd váratlan csapást mérve az óvatlan ellenségre, és nem az agyafúrtságban, hanem az igazi hősiességben látták a dicsőséget. Háború előtt hadat szoktak üzenni, sőt olykor még a döntő csata helyéről és idejéről is értesítették az ellenséget. (6) Ugyanerre a becsületességre vallott, amikor figyelmeztették Pürrhoszt, hogy az orvosa az életére tôr,! és amikor megkötözve adták a faliscusok kezére gyermekeik kiszolgáltatóját.? (7) Ezek az igazi római erények, nem a punok ravaszsága vagy a görögök agyafúrtsága, akiknél talán még nagyobb dicsőségnek számít becsapni az ellenséget, mint erővel legyőzni. (8) Néha rövid távon többet lehet elérni csellel, mint hősiességgel, de csak annak a harci kedvét lehet egyszer s mindenkorra megtörni, aki kénytelen beismerni, hogy nem csellel, nem véletlenül, hanem jogos ! Lásd a XIII. könyv tartalmi összefoglalóját. 2 Vö. V. 27. 82
