Oldal 79 [79]
OCR
kocka: egyszer majd azzal is előáll valaki, hogy hiába szorítottátok vissza Antiokhoszt a Taurosz-hegységen túlra, mert Eumenész sokkal inkább fejére nőtt Kis-Ázsiának, mint korábban Antiokhosz, és szövetségeseitek nyugalma addig nincs biztosítva, amíg Pergamonban áll a palota, amely fellegvárként magasodik a szomszéd államok feje fölé. (7) Jol tudom, Quintus Marcius és Aulus Atilius, hogy annak a hatdsa, amit ti a szememre hánytok és amit én védelmemre felhozok, attól függ, milyen füllel, milyen lélekkel veszik tudomásul a hallgatók, és nem is annyira az számít, hogy én mit tettem és mi célból, inkabb az, hogy ti hogyan értékelitek cselekedeteimet. (8) Én tiszta lelkiismerettel mondhatom, hogy tudatosan semmit nem vétettem, és ha tudatlanságból elbotlottam is valamiben, hibás lépésemet mostani feddő szavaitok hatására még kijavíthatom és helyrehozhatom. (9) Bizonyos, hogy nem követtem el semmi jóvátehetetlent, semmit, ami szerintetek háborús megtorlást érdemelhet. Ha pedig ti olyan okokból, amelyek legfeljebb panaszt vagy tiltakozást válthatnának ki, fegyvert fogtok, és szövetséges királyok ellen háborúba indultok, akkor bizony alaptalanul terjedt el a népek között szelídségetek és megfontoltságotok híre." 43. (1) Marcius helyesléssel hallgatta szavait, és azt tanácsolta, küldjön követeket Rómába. Miután abban maradtak, hogy mindent meg kell próbálnia, és a leghalványabb esélyt sem szabad elszalasztani, a tanácskozás hátralevő része arról szólt, hogyan lehet biztosítani a követek útjának zavartalanságát. (2) Mivel szükségszerűnek látszott, hogy a király emiatt fegyverszünetet kérjen, ezt Marcius nagy nehezen megadta, mintha kegyet gyakorolna vele, noha ő maga is erre vágyott, és ez volt a tárgyalás egyetlen célja. (3) A rómaiak ugyanis egyelőre nem voltak kellőképpen felkészülve a háborúra, nem volt még sem hadseregük, sem vezérük. Perszeusz ezzel szemben már mindent megszervezett és előkészített, és a maga számára a legkedvezőbb, az ellenségnek pedig a legrosszabb pillanatban kezdhette volna meg a háborút, ha gondolatait el nem homályosítja a békekötés hiú reménye. (4) A római követek a tárgyalás végeztével, miután szavukat adták a fegyverszünet betartására, Boiótiába mentek. (5) Itt már megkezdődött a mozgolódás, mert egyes tagállamok kiváltak a boiót szövetségből, amikor hírül vették, hogy a követek azt mondták, majd kiderül, mely népcsoportok nem értettek egyet a kirällyal valö szövetsegkötessel.' (6) A követek még útközben találkoztak először a khairóneiaiak, majd a thébaiak küldötteivel, akik azt állították, hogy ők nem ! Vö. XLII. 38. 5. 78
