Oldal 75 [75]
OCR
is szem előtt tartja ezt a kapcsolatot. (10) Nem is halogatná a tárgyalást, ha rendben volna az egészsége. Mihelyt képes lesz rá, elmennek majd a Péneiosz folyóhoz, oda, ahol Homolionból át lehet kelni Dionba, és előre értesítik majd érkezésükről a királyt. 39. (1) Perszeusz egyelőre birodalma belső részébe húzódott Dion alól, miután felcsillant előtte egy halvány reménysugár Marcius szavai nyomán, hogy az ő kedvéért vállalta el a követi megbízatást. Néhány nappal később találkoztak a megbeszélt helyen. (2) A király nagy kísérettel érkezett, bizalmasai és testőrei tömegestül vették körül. A követek is jókora csapattal jelentek meg: nagy számban kísérték el őket Larisza lakói, és velük tartottak a városok Lariszában öszszegyűlt követségei is, amelyek az itt elhangzottakról hiteles értesülésekkel akartak hazatérni. (3) Sarkallta őket a halandók veleszületett kíváncsisága is, hogy tanúi legyenek, miként találkozik a nagy király a földkerekség vezető népének küldötteivel. (4) Ahogy megálltak a folyó két partján, egymástól látótávolságban, egy darabig ide-oda üzengettek, mert nem tudták eldönteni, melyikük keljen át a másikhoz. Az egyik fél úgy vélte, tekintettel kell lenni a király méltóságára, a másik úgy, hogy a római nép neve élvez elsőbbséget, főleg mivel Perszeusz kérte a tárgyalást. (5) Végül Marcius tréfás szavai oldották fel a makedónok habozását. , Jöjjön az ifjú az őseihez, a fiú az apjához!" — mondta, arra célozva, hogy az ő mellékneve is Philippus. (6) A király ebben még könnyen hagyta magát meggyőzni. Ezután azt kellett tisztázni, hány kísérővel keljen át. A király elvárta volna, hogy egész kísérete vele tarthasson. A követek azonban felszólították, hogy vagy mindössze három kísérővel jöjjön, vagy ha ilyen sok embert akar magával hozni, adjon túszokat biztosítékul, hogy a tárgyalást nem használja ki orvtámadásra. (7) A király erre átadott túszként kettőt legelőkelőbb bizalmasai közül, Hippiaszt és Pantaukhoszt, akik korábban követei is voltak. A rómaiak nem annyira a másik fél hűségének biztosítása végett kérték a túszokat, inkább így akarták nyilvánvalóvá tenni a szövetségesek előtt, hogy a király egyáltalán nem egyenrangú félként találkozik a követekkel. (8) Nem ellenségként, hanem szívélyesen, vendégbarátok között szokásos módon üdvözölték egymást, majd székeket készíttettek oda, és helyet foglaltak. 40. (1) Rövid hallgatás után Marcius szólalt meg: , Gondolom, azt várod tőlünk, hogy választ adjunk leveledre, amelyet Korkürára küldtél, és azt kérdezed benne, mi az oka, hogy követség létünkre katonai 74
