OCR
nép ellen, (9) csak mostanság! tagozódtak be az akháj szövetségbe, de egyre panaszkodnak, hogy úgy szolgáltatták ki őket a győztes akhájoknak, mint valami hadizsákmányt. 38. (1) Épeiroszban Marcius és Atilius felmentek Gitana városába, amely a tengertől tíz mérföldnyire fekszik. Gyűlésbe hívták az épeirosziakat, akik általános lelkesedéssel hallgatták meg szavaikat, és 4000 ifjú harcost küldtek a makedón uralom alól felszabadított oreszták védelmére. (2) Ezután a követek továbbmentek Aitóliába, és itt maradtak néhány napig, várva, hogy a meghalt szírafégosz helyébe újat válasszanak. Lükiszkosz lett az új szíratégosz, akiről biztosan tudták, hogy a rómaiak ügyét pártolja. Ekkor folytatták útjukat Ihesszáliába. Itt találkoztak velük az akarnaniai követek és a boiótiai száműzöttek.? (3) Az akarnanokat ezzel az üzenettel küldték vissza: Itt az alkalom mindannak jóvátételére, amit a Philipposz-, majd az Antiokhosz-féle háború során a királyok ígéreteitől félrevezetve elkövettek a római nép ellen. (4) Ha akkor megtapasztalták a római nép megbocsátását, noha csak rosszat tettek neki, most jó szolgálataikért tapasztalják meg bőkezűségét is! (5) A boiótoknak szemére hányták, hogy szövetséget kötöttek Perszeusszal. Azok igyekeztek Iszméniaszra, az ellenpárt vezetőjére hárítani a felelősséget, és azt állították, csak néhány, a többséggel szembefordult városuk keveredett bele a dologba. Marcius azt válaszolta: majd kiderül, mert ők minden egyes városnak megadják a lehetőséget, hogy maga határozzon saját sorsáról. (6) A thesszáliaiak gyűlését Lariszában tartották meg. Itt a két félnek bőven volt miért köszönetet mondania egymäsnak: a thesszäliaiak megköszönhették a römaiaknak a szabadság ajándékát, a követek pedig a thesszáliaiaknak azt, hogy olyan buzgón támogatták a római népet a Philipposz-, majd az Antiokhosz-féle háborúban. (7) A jótettek kölcsönös felidézése közben olyan lelkesedés öntötte el a sokaságot, hogy mindent hajlandóak voltak megszavazni, amit csak akartak a rómaiak. (8) A gyűlés után követek érkeztek Perszeusztól, főként abban a vendégbaráti viszonyban bízva, amely a király és Marcius között atyáik ideje óta fennállt. A követek erre a kapcsolatra hivatkozva kérték Marciust, adjon lehetőséget a királynak, hogy találkozzon vele tárgyalás céljából. (9) Marcius ezt válaszolta: Apja őrá is áthagyományozta a közte és Philipposz között fennálló szívélyes vendégbaráti viszonyt, és ezt a követjárást is azért vállalta magára, mert nagyon ! Kr. e. 191-ben. 2 Vo. XLII. 43. 7-10. 3 Vo. XXXI. 14. 6-10; XXXIII. 16., XXXV. 47. 5-8. 73