Oldal 69 [69]
OCR
Licinius, nem pedig az, milyen esküt tett praetorkent. Ő mindenesetre alkalmazkodni fog a senatus akaratához. (4) Az atyák, amikor véleményüket kérték, úgy gondolták, sértő volna megtagadniuk egy hadszínteret valakitől, akitől a római nép nem tagadta meg a consulságot. Ezért utasították a consulokat, hogy sorsoljanak. Publius Liciniusnak jutott Makedónia, Gaius Cassiusnak Itália. (5) Ezután sorsolással döntötték el, hogy az I. és III. légiót szállítják át Makedóniába, míg a II. és IV. légió Itáliában marad. (6) A consulok sokkal gondosabban végezték a sorozást, mint máskor. Licinius régi katonákat és cenzuriókat is besorozott. Sokan önként jelentkeztek, mert látták, mennyire meggazdagodtak azok, akik az előző makedón háborúban vagy az Antiokhosz elleni kis-ázsiai hadjáratban szolgáltak. (7) Mivel a katonai tribunusok, akik a centuriókat sorozták, sorjában hívták őket, 23 egykori rangidős centurio a népíribunusokhoz fellebbezett, amikor szólították." A testület két tagja, Marcus Fulvius Nobilior és Marcus Claudius Marcellus a consulokra akarta hagyni ügyüket, (8) mert úgy gondolták, azoknak a feladata a vizsgálat lefolytatása, akikre a sorozást és a háborút bízták. A többi népzribunus azonban kijelentette, hogy ők vizsgálják ki az ügyet, amellyel kapcsolatban hozzájuk fellebbeztek, és segítséget nyújtanak polgártársaiknak, ha jogtalanság éri őket. 33. (1) Az ügyet a zribunusok padjainál tárgyalták. Itt jelent meg Marcus Popillius volt consul a centuriók ügyvédjeként, maguk a cenzuriók és a consul. (2) A consul követelte, hogy az ügyet a nyilvánosság előtt tárgyalják meg, ezért gyűlésbe hívták a népet. Marcus Popillius, aki két évvel azelőtt [173] volt consul, így emelt szót a centuriók érdekében: (3) Ezek a katonaemberek kitöltötték már szolgálati idejüket, testüket megviselte a kor és az állandó megpróbáltatások, mégsem vonakodnak attól, hogy ezután is szolgálatára legyenek az államnak. Csak annyit kérnek, hogy ne kapjanak alacsonyabb rangot annál, amit katonáskodásuk idején elértek. (4) Publius Licinius consu/ felolvastatta a senazusi határozatokat: először azt, amelyben a senazus jóváhagyta a Perszeusz elleni háborút, majd azt, amely szerint erre a háborúra minél több régi cenzuriót kell besorozni, és senki nem kaphat felmentést a szolgálat alól, aki még nem töltötte be az 50. életévét. (5) Ezután 1 Elégedetlenségük oka az volt, hogy a többi cezzurióval helyezték őket egy szintre, és nem vették figyelembe egykori rangjukat. 68
