Oldal 68 [68]
OCR
consul 50 éves korig tetszés szerint behívhatta azokat a régi cenzuriókat és katonákat, akiket csak akart. (5) A katonai zribunusokkal kapcsolatban ebben az évben a makedón háború miatt annyi újítás történt, hogy a consulok a senatus határozata alapján javaslatot terjesztettek a népgyűlés elé: ebben az évben ne szavazással válasszák meg a katonai íribunusokat," hanem bízzák kinevezésüket a consulok és praetorok sajat belátására és döntésére. (6) À praetorok között így osztották el a fővezéri hatásköröket: Akinek a sorsolásnál az a feladat jut, hogy oda menjen, ahová a senazus jónak látja, utazzon el Brundisiumba a hajóhadhoz, (7) ott vizsgálja felül a hajóslegénységet, bocsássa el az alkalmatlanokat, töltse fel a létszámot felszabadítottakkal, és ügyeljen, hogy kétharmaduk a római polgárok, egyharmaduk a szövetségesek közül kerüljön ki. (8) Hogy biztosítani tudják Szicíliából és Szardíniáról a hajóhad és a légiók ellátását, úgy döntöttek, megbízzák a praetorokat, akik a sorsolásnál ezeket a provinciákat kapják, hogy Szicília és Szardínia lakóitól kétszeresen hajtsák be a gabonatizedet, és a többletet szállíttassák el Makedóniába a hadsereghez. (9) A sorsolásnál Gaius Caninius Rebilus kapta Siciliát, Lucius Furius Philus Sardiniát, Lucius Canuleius Dives Hispaniát, Gaius Sulpicius Galba a városbeliek, Lucius Villius Annalis az idegenek jogvitáinak intézését. Gaius Lucretius Gallus kapta azt a feladatot, hogy oda menjen, ahová a senazus rendeli. 32. (1) A consulok között vita támadt a provinciák ügyében, de ez inkább csak jogi csűrés-csavarás volt, nem komoly versengés. Cassius kijelentette, hogy ő sorsolás nélkül kéri Makedóniát, tiszttársa ugyanis nem húzhat vele sorsot, ha nem akar saját esküjével ellentétbe kerülni. (2) Hiszen amikor praezor volt — mondta —,nem ment el a provincidjaba, hanem a nyilvánosság előtt megesküdött, hogy neki meghatározott helyen és meghatározott napokon áldozatot kell bemutatnia, amely nem végezhető el szabályszerűen az ő távollétében." Márpedig ez consulsága idején bizonyára éppúgy érvényes, mint braeforsága idején volt — (3) hacsak a senatus nem úgy vélekedik, hogy az a fontos, mit akar consulként Publius ! A férfiak 45 éves korukig voltak hadkötelesek. Az ennél idősebbeket csak rendkívüli esetben hívták be katonának (pl. XL. 26. 7). ? A katonai íribunusokat Kr. e. 309 óta a nép választotta (IX. 30. 3), de az eljáráson sokszor változtattak. Később az is előfordult, hogy felerészben választották, felerészben kinevezték őket (XLIV. 21. 2). 3 Vö. XLI. 15. 9-10. 67
