Oldal 65 [65]
OCR
(10) Ebben az évben meghalt az állam két papja: Lucius Aemilius Papus, a szent cselekményekért felelős decemvirek egyike és Quintus Fulvius Flaccus pontifex, aki az előző évben censor volt. (11) Ő rút halállal végezte életét. Két fiáról, akik akkor Illíriában katonáskodtak, az a hír érkezett, hogy egyikük cmeghalt, a másik: életveszélyes betegséget kapott. (12) Apjuk feje fölött összecsaptak a gyász és az aggodalom hullámai; reggel a hálószobájába belépő rabszolgák találtak rá a kötélen. Az emberek úgy tartották, hogy censorsága után már nem volt teljesen eszénél, és széltében-hosszában beszélték, hogy a lakinioni Iuno haragja fosztotta meg értelmétől, amiért kirabolta a szentélyét.! (13) Aemilius helyére Marcus Valerius Messallát választották meg decemvirnek, Fulvius helyett pedig Gnaeus Domitius Ahenobarbus, egy rendkívül fiatal pap lett pontifex. 29. (1) Publius Licinius és Gaius Cassius consuisága idején [171] nemcsak Roma városa és Itália földje, hanem Európa és Kis-Ázsia minden királya és népe is a makedón-római háborúra figyelt. (2) Eumenészt egyformán tüzelte régi gyűlölete és friss bosszúvágya, amiért Perszeusz ármánya folytán majdnem úgy végezte Delphoiban, mint valami áldozati állat. (3) Prusziasz, Bithünia királya úgy döntött, semleges marad, és kivárja, mi lesz a vége; hiszen — gondolta — a rómaiak nem várhatják el tőle, hogy fegyvert fogjon sógora ellen," Perszeuszt pedig, ha ő győz, felesége közbenjárásával ki tudja majd engesztelni. (4) Ariarathész, Kappadókia királya saját nevében is segédcsapatokat ígért a rómaiaknak, amióta pedig rokoni kapcsolatba került Eumenésszel," minden háborúra és békére vonatkozó tervét egyeztette vele. (5) Antiokhosz Egyiptom ellen szőtt terveket, mert nem tartotta komoly ellenfélnek a kiskorú királyt és tehetetlen gyámjait. Úgy vélte, Koilé Szüria! kétes hovatartozása jó ürügy lesz a háborúra," (6) amelyben senki nem fogja őt megakadályozni, hiszen a rómaiak a makedón háborúval lesznek elfoglalva. De azért buzgón megígért minden segítséget a háborúhoz egyrészt követei útján a senatusnak, másrészt a hozzá érkezett római követeknek. 1 Vô. XLII. 3. ? Vö. XLII. 12. 3. > Eumenész 188-ban vette feleségiil Sztratonikét, Ariarathész lányát. ! Lásd a XXXIII. 19. 8 jegyzetét. 5 Ez volt a VI. szíriai háború (Kr. e. 170—168). 64
