OCR
értesüléseken nyugvó beszámolójából, (6) valamint azt, hogy a király Szamothrakén több napon át titkos tanácskozást folytatott a kis-ázsiai városok követségeivel. (7) A senatus elvárja — mondták neki -—, hogy a király ezekért a jogtalanságokért elégtételt adjon, és visszaadja a rómaiaknak és szövetségeseiknek mindazt, amit a szerződés rendelkezései ellenére birtokában tart. (8) A király erre először haragra gerjedt, és kemény hangon válaszolt. A rómaiak szemére hányta kapzsiságukat és gőgjüket; méltatlankodott, hogy egyik követség a másik után jön kifürkészni szavait és tetteit, mert elvárják, hogy ő minden tettét és szavát az ő intésük és parancsuk szerint alakítsa. (9) Végül, miután befejezte hosszas háborgását, visszarendelte őket másnapra azzal, hogy írásban akarja megadni a választ. (10) Másnap átadott nekik egy iratot, amelyben ez állt: Neki semmi köze az apjával kötött szerződéshez; nem azért tűrte, hogy megújítsák, mert egyetért vele, hanem mert egy újonnan trónra lépett királynak még mindent el kell tűrnie. (11) Ha új szerződést akarnak vele kötni, először meg kell egyezniük a feltételekben. Ha hajlandóak egyenjogú felekként megkötni vele a szerződést, ő is eldönti majd, mit tegyen, és nyilván ők is igyekeznek majd biztosítani saját államuk érdekeit. — (12) Ezzel kiviharzott, aztán mindenkit elkezdtek kitessékelni a palotából. Ekkor ők kijelentették, hogy felmondják a barátságot és szövetséget. A király ennek hallatán haragra gerjedt, megállt, és tisztán, érthetően felszólította őket, hogy három napon belül hagyják el birodalma területét. (13) Így indultak haza. Sem ott-tartózkodásuk, sem távozásuk idején nem tapasztalták a legcsekélyebb vendégszeretetet vagy jóindulatot sem. Az atyák ezután a thesszáliai és aitól követeket hallgatták meg. (14) A senatus — hogy minél hamarabb kiderüljön, kik lesznek az állam új hadvezérei — úgy döntött, írnak a consuloknak, hogy amelyikük teheti, jöjjön Rómába a főtisztségviselők megválasztására. 26. (1) A consulok ebben az évben nemigen hajtottak végre említésre méltó cselekedetet az állam érdekében. Úgy gondolták, jobb szolgálatot tesznek az államnak, ha elfojtják és lecsillapítják az elkeseredett ligurok lázongását. (2) Miközben mindenki a makedón háború kitörésére várt, az isszai követek Gentiosz illír királyt is gyanúba keverték. Elpanaszolták, hogy végigpusztította területüket, és hírül hozták azt is, hogy milyen bizalmas viszony van Makedónia és Illíria királyai között: (3) közös terv alapján készülnek a rómaiak elleni háborúra, Rómában pedig most is illír kémek tartózkodnak követség ürügyén, akiket Perszeusz javaslatára küldtek ide, hogy értesüljenek a fejleményekről. 61