Oldal 59 [59]
OCR
(8) A köznép nagy többséggel elfogadta és néphatározat érvényére emelte a ligurok ügyében előterjesztett Marcius-féle javaslatot. A néphatározat alapján Gaius Licinius praetor kérdést intézett a senazushoz, hogy ki vezesse a vizsgálatot, és az atyák úgy rendelkeztek, hogy vezesse ő maga. 22. (1) Ekkor a consulok végre elutaztak provinciájukba, és átvették a hadsereget Marcus Popilliustól. (2) Marcus Popillius azonban nem mert visszatérni Rómába, hiszen a senazus szembenállt vele, a nép még annál is dühösebb volt rá, és az előtt a draezor előtt kellett volna védekeznie, aki a senazus véleményét kérte az ő személye elleni vizsgálat ügyében. (3) Időhúzásának azonban elébe vágtak a népíribunusok egy újabb tervezett javaslat bejelentésével, mely szerint ha november 13-áig nem lép be Róma területére, Gaius Licinius a távollétében tartja meg a tárgyalást és hirdet ítéletet. (4) Ezzel sikerült hazakényszeríteni. A senatusban rendkívül ellenséges hangulat fogadta. (5) Többen is ízekre szedték gyalázkodó szavaikkal, majd a következő határozatot hozta a senazus: Gaius Licinius és Gnaeus Sicinius praetorok szabaditsak fel a rabszolgasorbél azokat à ligurokat, akik Quintus Fulvius és Lucius Manlius consulsäga [179] után nem voltak a római nép ellenségei, és Gaius Popillius consw/ adjon nekik földet a Pón túl. (6) Ez a senatusi hatarozat sok ezer embernek adta vissza szabadságát, és miután átszállították őket a Pón, földet osztottak nekik. (7) Marcus Popilliusnak a Marcius-féle javaslat értelmében Gaius Licinius előtt kellett védekeznie kétszer is. A praetor, hogy kedvében járjon a távollévő consulnak, engedett a Popillius család kérésének, és harmadszorra március idusára idézte meg a vádlottat, mert ezen a napon kellett hivatalba lépniük az új főtisztségviselőknek; így ő mint magánember akkor már nem hozhatott ítéletet. (8) Így hiúsították meg csalárdul a ligurok érdekében tett javaslat végrehajtását. 23. (1) Ebben az időben Rómában tartózkodott egy karthágói követség és Gulussa, Massinissa fia, akik szenvedélyes vitákat folytattak a senatus előtt. (2) A karthágóiak felpanaszolták, hogy Massinissa azon a földsávon kívül, amelynek ügyében már korábban is érkeztek oda római megbízottak helyszíni szemlére," az elmúlt két évben több mint 70 várost és erődítményt vett birtokba a karthágóiak földjén fegyveres erőszakkal. Ezt ő, akinek nincs vesztenivalója, könnyen megteheti — mondták. — (3) A karthágóiakat gúzsba köti a szerződés, a szájukat sem ! Vö. XL. 17. 1-6. 58
