OCR
(8) Rammius félt, hogy ha nemet mond, ő lesz az első kísérleti alany; ezért megígérte, hogy együttműködik, majd elutazott. De nem akart visszatérni Brundisiumba, amíg nem találkozott Gaius Valeriusszal, aki a hírek szerint Khalkisz közelében járt követségben. (9) Először neki jelentette a dolgot, majd felszólítására vele tartott Rómába. Itt bevezették a Curiába, ahol részletesen beszámolt a történtekről. 18. (1) Az Eumenésztôl szerzett értesüléseken kivül az 6 szavai is siettették Perszeusz ellenséggé nyilvánítását, mivel látták, hogy nemcsak szabályos háborúra készül királyi fennhéjázással, de emellett semmiféle titkos gaztettől, orgyilkosságtól, méregkeveréstől sem riad vissza. (2) A häborü vezetését az üj consuloknak tartották fenn. Rövid távon azonban úgy döntöttek: Gnaeus Sicinius praetor, aki a polgárok és idegenek közti jogvitákat intézte, sorozzon katonákat, (3) ezeket vigyék Brundisiumba, és minél előbb szállítsák át az épeiroszi Apollóniába, hogy ott megszállják a tengerparti városokat, amelyek így a consulnak, aki majd a makedón hadszínteret kapja, biztonságos kikötőhelyként szolgálnak majd, ahol nyugodtan partra teheti csapatait. (4) Eumenésznek a kockázatos és bonyolult gyógykezelés miatt jó ideig Aiginán kellett időznie. Mihelyt egészségének kockáztatása nélkül tehette, Pergamonba utazott, és mivel a régi gyűlölet mellett még Perszeusz legutóbbi gaztette is bőszítette, teljes erővel készült a háborúra. (5) Itt látogatták meg a Rómából érkező követek, és gratuláltak neki, hogy megmenekült az életveszélyből. (6) Mivel a makedón háborút a következő évre halasztották, és a többi praetor is elutazott már provinciájába, Marcus Iunius és Spurius Lucretius, akik Hispánia két felét kapták provinciául, addig ostromolták a senazust kérésükkel, amíg meg nem szavaztak nekik seregükhöz kiegészítésül 3000 gyalogost és 150 lovast a római légiókba; (7) a szövetséges csapatokhoz pedig 5000 gyalogost és 300 1ovast kellett kiállíttatniuk a szövetségesekkel. Ezek a csapatok hajóztak át Hispániába az új praetorokkal. 19. (1) Ebben az évben, mivel a campaniai föld nagy része, amelyet megkülönböztetés nélkül mindenféle magánemberek vettek birtokukba, Postumius consul felülvizsgálatának köszönhetően ismét állami tulajdonba került, Marcus Lucretius népíribunus törvényjavaslatot terjesztett elő, hogy a campaniai földet a censorok adják ki haszonbérbe. (2) Ez ugyanis Capua elfoglalása után oly sok éven át nem történt meg, hogy magánemberek kapzsisága vehette birtokába a gazdátlan területet. 55