OCR
állt a városban. (4) Eumenész ugyanis köztudottan Delphoiba készült, hogy áldozatot mutasson be Apollónnak. Euandrosz és az orgyilkosok megelézték Eumenészt. Terviik végrehajtásához már nem is kerestek mást, csak egy alkalmas helyszínt; ezért bejárták az egész környéket. (5) A Kirrhától a templomba felvezető út mentén, még a sűrűn beépített terület előtt állt egy fal, a földből kissé kiemelkedő ösvény bal oldalán. Az ösvényen itt csak egyesével lehetett haladni, jobb oldalán pedig egy földomlás nyomán meredek falú szakadék tátongott. (6) E mögé a fal mögé rejtőztek el, és lépcsőket építettek hozzá, hogy innen mint valami várfalról támadják meg hajítófegyvereikkel az előttük elhaladó királyt. (7) A királyt, amikor a tengerpartról elindult felfelé, még bizalmasai és testőrei serege vette körül, de azután a szűk úton egyre keskenyebbé vált a menet. (8) Amikor ahhoz a ponthoz értek, ahol már csak egyesével haladhattak, először Pantaleón, az egyik előkelő aitól lépett az ösvényre, akivel a király éppen beszélgetett. (9) Ekkor előbukkantak a merénylők, és két hatalmas sziklát hengerítettek rájuk. Az egyik a király fejét, a másik a vállát találta el. (10) Elvesztette az eszméletét, és lezuhant az út menti lejtőn. Miközben ott hevert, még több sziklát gurítottak rá, amelyek maguk alá temették." A többiek szétfutottak, amikor látták, hogy lezuhant, még bizalmasai és testőrei is; egyedül Pantaleón maradt ott elszántan, hogy megvédje a királyt. 16. (1) A merénylők, noha gyorsan megkerülhették volna a falat, és leszaladhattak volna, hogy végezzenek a sebesülttel, inkább felmenekültek a Parnasszosz csúcsára, mint akik jól végezték dolgukat. Annyira siettek, hogy egyik társukat, aki az úttalan és meredek terepen nem tudta tartani velük a lépést, és akadályozta őket a menekülésben, inkább megölték, hogy fogságba ne essen és árulójukká ne váljon. (2) A királyhoz először bizalmasai rohantak oda, majd testőrei és a szolgák is. Amikor felemelték, sebesülése miatt nem volt eszméleténél, és nem érzékelt semmit a külvilágból, (3) de mivel lélegzett és meleg volt a teste, látták, hogy még nem halt meg — bár jóformán semmi remény nem volt arra, hogy életben is marad. (4) Néhány testőr a merénylők nyomába eredt, felkapaszkodtak a Parnasszosz ormára, de hiába fáradtak, dolguk végezetlenül tértek vissza. ! Egyes kutatók pusztán Eumenész propagandaeszközének tartják a merényletről szóló történetet, és arra gyanakodnak, hogy a királyt egy egyszerű — Delphoi környékén amúgy is gyakori — hegyomlás során érte baleset. 53